A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Gyulay Endre: Az egyházi ingatlanok átadásainak jelenlegi helyzete

önkormányzati törvény meghozatala az 1991/XXXII. előtt. Az önkormányzati törvény ugyanis nem emelte ki azokat az ingatlanokat, amiket az egyház szükségszerűen vissza fog kérni, illetve nem várta meg a listát. így a költségvetésnek azokat az épületeket, amiket odaajándékozott az önkormányzatoknak, most a saját zsebéből kellett visszavásárolnia. így képtelenség komoly ütemben előrehaladni az épületek visszaadásában, hiszen nincs rá elegendő anyagi keret. A lista elkészült, a tárgyalások a tulajdonosokkal folytak, így köztudottá vált, hogy mit szeretne visszakapni az egyház. Ezeknek az épületeknek általában megszűnt mindenféle renoválása, javítása. A törvény 10 éves határidőt szabott, hogy a listára felvett ingatlanokat vissza is kapja az egyház, de ha a 10 év biztos volna is — ez 2001-et jelentene —, a vége már olyan állapotban kerülhet vissza a karbantartás hiánya miatt, hogy értékénél többet kellene renoválásra kifizetnünk. (A törvény nem rendelkezik ugyanis arról, hogy milyen állapotban kell visszaadni őket.) A Dunántúl egyik kisközségének például egy kántorházat kellene visszaadnia, ami több mint egy éve üres, mert életveszélyessé kellett nyilvánítani. Hajlandóak is visszaadni, de kiváltására másfél milliót kértek két és fél évvel ezelőtt. Akkor gondolkodtam el azon, vajon meg lehet-e büntetni azt a polgármestert vagy önkormányzatot, amelyik hagyja elpusztulni a rábízott épületet, mert tudja, hogy az visszaadható?! Másik példám egy szegedi iskola. Visszakértük, és vissza is adják. Igényünket három évvel ezelőtt jelentettük be, mondták is, hogy nagyszerű, nincs semmi akadálya. De... A visszaigénylés előtt nagy renoválást akartak végezni, a tényt megtudva azonban visszavonták az erre szánt összeget, csak kis egészségügyi meszelést végeztek, holott a felmérés szerint a felújításhoz akkor 21 millió Ft-ra lett volna szükség. Ma 45 millió Ft-ba kerülne mindez. Olyan csodálatos állapotok vannak, hogy a villanyvezetékek életveszélyesek, a legnagyobb lux-erősség mindössze egy teremben éri el az előírt minimumot, a tornateremhez tartozó tusolóban pedig megjelenik a szomszédos WC tartalma. Sajnos az épületek tulajdonosait vagy kezelőit nem lehet felelősségre vonni ezekért. A törvény meghozatala után az első évben a Boros kormány 1 milliárd Ft-ot irányzott elő a költségvetésben a kárpótlásra, de ez szinte semmi sem volt. A következő két évben 4 milliárdot, amit persze nem az egyházak kapnak, hanem azok, akik visszaadják az egyház ingatlanait. Bár a törvény előírja, hogy a visszatértből évente legalább 5%-ot át kell adni (10 év alatt ez így is csak 50%!), de azt nem mondja meg, hogy ez az 5% darabszámra vagy értékre vonatkozik. Mert igen nagy a különbség pl. egy kis kántorház és egy iskola között. Kb. 3000—3500 ingatlanra jelentettünk be igényt — az összes egyházban —, de ebből mindössze 500 rendeződött. Néhányról kimondták, hogy az sem tartozik a törvény alá (pl. bérházak, amik nem az egyház közvetlen használatában voltak, hanem pénzszerzési használatban). A tárgyalások folytak, ahol mind az egyház, mind a különféle minisztériumok részéről 6-6 szakértő volt jelen, valamint az épület illetékes polgármestere és plébánosa. Volt, hogy csak a harmadik tárgyalás hozott eredményt, mire a megfelelő összegig, határidőig el lehetett jutni. Ezek a tárgyalás után a kormány elé kerültek, és az egyeztető bizottság javaslatára aláírták, a költségvetésből kifizethető lett — az átadás idejét meghatározva. 1994. május 3-ig folytak az egyeztető bizottsági tárgyalások. Ezalatt kb. 180, közötte 125 katolikus egyházi ingatlan sorsa dőlt el, majd a Pénzügyminisztériumhoz került az ügy, de nem írták alá. (Talán féltek, hogy még több adósságot adnak át?...^Találkozva a nemrég megválasztott Horn Gyula miniszterelnök úrral, felvetettem ezek ügyét. (Ok sem írták alá sem tavaly, sem az idén eddig.) A törvény a miniszterelnöki államtitkárt jelöli ki az egyeztető bizottság elnökének, ez a hivatal azonban megszűnt, törvénymódosítás nem volt, így nem volt, aki e tárgyalásokat összehívja, még ha értelme lett volna is. így 1994-ben nem történt meg az 5% visszaadása, 1995-ben pedig még a tárgyalás sem!