A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)
Nyitó plenáris ülés - Franz Bunzl: Műemlékek és magántulajdon
FRANZ BUNZL MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS MAGÁNTULAJDON Az ezévi konferenciájukra való meghívást köszönöm. A magántulajdonnal kapcsolatos műemlékvédelemben szerzett osztrák tapasztalatokat szeretném Önökkel megosztani. Előadásomban két témát kívánok kiemelni: a magánszférában történő műemlékvédelmi hatósági eljárást és a műemlék megőrzésével kapcsolatos teendőket. Az 1923. évi osztrák műemlékvédelmi törvény jelenleg érvényben lévő változata nemcsak a műemlék fogalmát definiálja, hanem a tulajdonjoggal kapcsolatos korlátozó intézkedéseket és a magántulajdonnal való rendelkezés formáit is tartalmazza. A törvény megkülönbözteti azokat a műemlékeket, amelyek jogi vélelem alapján ex lege védettek: ide tartoznak pl. az ország, a tartományok, a települések, valamint az egyházak és vallási közösségek tulajdonában lévő műemlékek; és azokat a magántulajdonban lévő ingatlanokat, amelyekre hatósági eljárás alapján szintén e törvény vonatkozik. Előadásomban az utóbbi csoporttal kívánok foglalkozni. Ez a védelem alá helyezési eljárásban a tartományi kormányfővel, a településsel és a polgármesterrel együtt jogi személyként tiltakozhat a védelem alá helyezés ellen. Ezzel a jogi eljárással kapcsolatosak azok a megszorítások, amelyek a tulajdonost arra kötelezik, hogy az ingatlanon mindenféle külső és belső változtatást csak az Országos Műemléki Hivatal írásos jóváhagyásával hajthat végre. Csak ha vállalja ezt a kötelezettséget, akkor tekinthető ténylegesen a műemlék tulajdonosának és vehet igénybe anyagi támogatást. Amennyiben a műemléken az Országos Műemléki Hivatal beleegyezése nélkül negatív változtatást végeznek, a törvény szerint 700 000 ATS-ig terjedő pénzbüntetés, illetve egy műemlék lerombolása esetén 360 napig terjedő elzárás, kb. 1 millió ATS szabható ki, esetenként kötelezhetik a műemlék helyreállítására vagy értékének megtérítésére. Bármilyen szigorúnak is tűnnek ezek a rendelkezések, a gyakorlatban eddigi alkalmazásuk kevés sikerrel járt, hiszen a pénzbüntetések az összköltségnek csupán elhanyagolható hányadát képezték, s mert az Országos Műemléki Hivatal határozatait a tartományi hatóságok hajtják végre. A műemlékvédelmi törvény kiegészítésével néhány év óta lehetővé vált összefüggő területek, épületegyüttesek védetté nyilvánítása is, amely jelentősen lerövidíti az adminisztratív eljárást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakosság körében a tulajdonjog ezen kollektív korlátozása kedvező fogadtatásra talált, kevesebben élnek a fellebbezés lehetőségével, így ritkábban kerül sor hosszadalmas jogi eljárásra. Ritkábban róják fel a Műemlékvédelmi Hivatalnak, hogy „kisajátítja" az ingatlant. A műemlék jövendő tulajdonosával általában az ingatlan megtekintésekor és átvizsgálásakor találkozik először a műemlékvédelem, tehát egy olyan időpontban, amikor nagy szükség van a műemlékvédelem céljának és szándékának megértésére, amely a későbbi közös munka érdekében rendkívül fontos. A vizsgálati eredményt és a védelem alá helyezésről szóló szándéknyilatkozatot, tulajdonosi állásfoglalást kérve, követi a műemlékké nyilvánításról szóló határozat, amely ellen azonban a
