A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Gimesi Szabolcs

az osztrák kolléga is mondta: nagyon sok beszélgetés vagy megbeszélés, meggyőzés, felvilágosítás, tájékoztatás szükséges ahhoz, hogy a „Hivatal" álláspontjának legalább egy részét elfogadja az, aki ütközik az előírásokkal. Tudom a természetvédelemből, hogy nem elég megmondani: ide pedig tuját nem lehet ültetni, ez akkor működik csak, ha meggyőzzük az ügyfelet arról, hogy egy másik, az abba a környezetbe illő növény is szolgálhat takaró növényzetként. És nagyon csodálkozott az ügyészség, amikor a nálunk tartott államigazgatási vizsgálat során felfedezte, hogy az államigazgatási határozatnak az indoklásban nemcsak az volt része, hogy miért nem engedjük a tuját, hanem az is, hogy milyen növényzetet javasolunk, és azt hol lehet kapni. Tehát úgy gondolom, alternatívát kell adni az építkezőknek és azoknak, akiknek valamiféle hátrányuk származik ebből a tiltásból vagy előírásból. A magyar társadalom, tapasztalatom szerint, amúgy sem jeles önkéntes jogkövető. Ennek rengeteg oka van, szociológiai vizsgálatot is lehetne folytatni, de úgy gondolom, sokkal inkább ránevelhető a jogkövetésre, ha meggyőzzük. Winkler Gábor nagyon szemléletes példát mondott, egy mesekönyvből, amikor megjelenik a fekete kalapos, fekete szakállas, lebernyeges műemlékvédelmi felügyelő, és azt mondja, márpedig ide hódfarkú cserepet kell tenni. Ez valóban nem elég. Napi kapcsolatot kell kialakítani azokkal az emberekkel, akik ezeknek az épületeknek a tulajdonosaivá válnak. Meg kell tanítani őket arra, hogy minek a birtokába kerültek, mert honnan is tudnák? Igazából a műemlékvédelem a mindennapi élettől elszakadt, sajátos téma volt, ami az embereket igazából nem is nagyon érdekelte. És csak akkor fogja őket érdekelni, ha az idegenforgalmi értéket igenis értéknövelő tényezőként kell majd figyelembe venni annak révén, hogy a műemléki környezet miatt odaáramló turizmus biztosítani fogja műemléktulajdonosnak megélhetését, és igenis érdeke lesz, hogy ne tegye tönkre épületét modern homlokzattal se ő, se a szomszédja, se a szemben lakó. Láttam, volt módom látni rossz példákat. Sopron testvérvárosa, a bajorországi Kenten, szabad birodalmi város volt, akárcsak Sopron, de csak 8 évvel később — a XIII. században — vált azzá. Mindkét város történelme, fejlődése és nagysága is megközelítőleg azonos. Az '50—60-as években a kenteni belváros azonban majdnem teljes egészében tönkrement az átalakított, modernizált portálok, homlokzatok miatt, és irigykedve nézik a mi lerobbant, hámló vakolatú homlokzatainlat a belvárosban, és azt mondják, hogy nektek legalább még megvan. Én úgy gondolom, mindnyájan, akiknek tennivalónk van vele, óriási felelősséget kell, hogy erezzünk, hogy ez az örökség igenis megmaradjon, ületve állítódjék helyre, és hogy igenis megtaláljuk a formáját ennek a helyreállításnak. Ebben rengeteg tippet kaptam itt, és nagyon szeretném folytatni az együttműködést Winkler Gáborral is. Úgy gondolom, a soproni belváros megérdemli ezt. Egy dologra szeretném még itt a Hivatal figyelmét felhívni. Ezt már csak azért, mert úgy gondolom, most van itt a pillanat. A városnak nemcsak műemléki belvárosa van, hanem történelmi borvidéke is és ezen a borvidéken vannak csőszházak. Kb. 100 éves csőszházak, a múlt század második felében épültek és a város mezőőrei, csőszei laktak március végétől novemberig ezekben a házakban. Nagyon érdekes, sajátos megoldásúak, és úgy tudom, ezekre eddig senki nem figyelt. A tsz-ek, amelyek eddig birtokolták ezeket a Fertő menti, főleg külső szőlőterületeket, használták. Most gazdátlanok, le van tépve az ajtajuk. Meg kellene nézni ezeket a csőszházakat, nehogy a szőlőterület kárpótlásba adásakor — ami egyébként megtörtént — azok a tulajdonosok, akiknek esetleg automatikusan hozzácsapták a parcelláikhoz az épületeket, lebontsák, és helyettük alpesi stflusú üdülőházakat alakítsanak ki. A fák ültetésével kapcsolatban egy nagyon rövid reflexió. A megyei jogú városok szövetségének közgyűlésén is elhangzott ez az ötlet. Ott Balsai úr, a korábbi székesfehérvári polgármester — erdőmérnök lévén — a következő javaslatot tette (a megyei jogú városoknak, ilyen tételt azt