A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Géczy Csaba: Beszámoló (B szekció)

a hozzá hasonló vállalkozásokat segíteni, támogatni. Azt gondolom, a Műemlékvédelmi Hivatal feladata, hogy a jövőben sokkal inkább közgazdasági elemzések alapján, közgazdasági szemlélettel próbálja pénzügyi szándékait és igényeit alátámasztani. Talán a legérdekesebbek és legtanulságosabbak azok a különböző hozzászólásokból kiszűrhető javaslatok voltak — miközben plasztikusan felrajzolhatjuk a területünkön lévő helyzetből levonható következtetéseket, gondjainkat —, amelyeknek megvalósítása voltaképpen rajtunk múlik, és amelyek nagy segítséget nyújthatnak: nevezetesen, a mőemléktulajdonosok szakmai segítésére és meggyőzésére vonatkoznak. Örömmel üdvözöltük a beszámolót arról, hogy megszületett az első műemlékvédelemről szóló tankönyv. Úgy vélem, ezt meg kellene kísérelni folytatni az oktatás különböző szintjein, és valamilyen módon az általános oktatásba is be kellene építeni, ami nem jelent egyebet, mint becsempészni a műemlékvédelem fogalmát és az ezzel kapcsolatos esztétikai fogalmakat, történelmi meghatározásokat. Hangsúllyal szóltak az előadók a különböző típusú oktatások megreformálásának szükségességéről, arról, hogy nem csodálkozhatunk, ha ma az emberek nagy része — jó szándéka ellenére —nem érzi, mi a műemlékvédelem tétje. Elhangzott például, hogy még a Műszaki Egyetemen is visszaszorult, elcsökevényesedett az építészettörténeti oktatás, s hogy az egyéb egyetemi oktatásban szó sincs erről, még a művészképzésben is csak igen kevés. Még gyakorlatibbak voltak azok a javaslatok, amelyek közvetlenül a tulajdonos felvilágosítására szolgáló különböző kiadványokat szorgalmaztak, olyan egyszerű dolgokat mint szórólapok, példatárak, a legegyszerűbb magyarázatokkal arról, mitől jó egy műemlékhelyreállítás, illetve mitől nem. Javasolták a szekció tagjai, hogy a Műemlékvédelmi Hivatal kivitelezők ajánlati listájával próbljon meg a tulajdonos segítségére sietni. Lászay Judit a mobiliák veszélyeztetettségére hívta fel a figyelmet a tulajdonosváltások során, hiszen itt olyan értékekről van szó, amkelyek hiányában az épület lecsupaszított csontvázzá válik, és amelyek rendkívül könnyen pusztulok, a műtárgykereskedelemben kelendők, amelyek értékét az átlagpolgár sokszor fel sem ismeri. Nagy fontossága lenne, hogy ezek rendszeres inventáriumba való gyűjtése megkezdődjék — különösen a tulajdonosváltások nyomán —, hogy az új tulajdonos már egy pontos jegyzéket kapjon a birtokában lévő értékekről, beleértve az ajtózárakat, kulcscímkéket, tehát a lehető legkisebb dolgokat is. Lényegében ezt a palettát színesítették a hozzászólások is, melyekből azt a tapasztalatot szűrhettük le, hogy a hivatásos műemlékvédők felelőssége abban áll, hogy a nehéz helyzetekben határozott intézkedéseket tegyenek, olyanokat, amelyek megvalósítása — nem hangsúlyozhatom eléggé — kis szervezéssel, kis erőkoncentrálással, viszonylag kis pénzzel nagy hasznot hozhat, s csak rajtunk múlik. Másrészt folyamatosan meg kell keresnünk a kormányzati szervezeteket is jól megalapozott javaslatainkkal, ötleteinkkel. Egy konkrét témában is elhangzott egy javaslat: Az épületeek fenntartásának egyik legsebezhetőbb pontja az épületek szigetelésének elégtelensége, a vizesedés. Az utóbbi évtizedekben számos gyakorlati módszer már kialakult, amely módszereknek, anyagoknak azonban rendszeres ellenőrzése nem történik meg. A szigetelés, a víz elleni küzdelem ma már bekerült a köztudatba, azonban technikaüag ellenőrizhetetlen, hogy mi miért történt, és milyen eredménnyel, illetve az épületek nagytöbbségében éppen az eredménytelenség látható. A javaslatot felkarolva hadd tájékoztassam a jelenlévőket és Elnök urat arról, hogy intézményünk megkísérel megszervezni egy szigetelési szakemberekből (anyagok készítőiből, gyártóiból illetve ellenőrző laboratóriumok munkatársaiból) álló szakmai konferenciát annak érdekében, hogy üzleti érdekektől mentesen tisztán az eredményességet járhassuk körbe.