Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

I. szekció - Dám László: Nyírbátor város műemlékeinek hasznosítása

itt vagy egy királyi műhely mesterei dolgoztak, vagy a királyi palotában — többek között a visegrádi palotában — lévő kályhákat másolták le. A kutatások azonban csak a XV—XVI. századi állapotra vonatkozóan hoztak eredményeket és bár okleveles adatokból joggal feltételezhetjük, hogy a várkastélynak voltak építészeti előzményei is, erre semmiféle biztos támpontunk nincs, mint ahogyan nem ismerjük sajnos a XVI— XVII. századi történetét sem. Pedig jelentősége nem csökken a török korban sem, hiszen 1549-ben valószínűleg itt jött létre a nyírbátori egyezmény Fráter György és Ferdinánd király megbízottai között, és ebben az időben járt itt Tinódi-Lantos Sebestyén, aki a vár tövében énekelt, s itt írta versét ,,Az sokféle részögösökrűl". Aztán 1564-ben a várkastélyt elfoglalja János Zsigmond, 1603 után pedig, amikor a Báthori család kihalt, egy rövid ideig a koronára száll, majd több mint két évtizedig a Bethlen család birtoka, aztán a Rákócziaké lesz, és tulajdonképpen a Rákóczi szabadságharc bukásáig Bátor és a Báthori várkastély az Erdélyi Fejedelemség része, az edélyi fejedelmek tulajdonát képezi. Aztán a Rákócziak zálogosítják el a Bánffyaknak, majd végül a XVIII. században a Károlyiak vásárolják meg, de ekkor már erősen pusztulófélben van. Sajnos nem tudjuk, hogy ebben a rendkívül változatos birtoklástörténetben hogyan alakult az együttes sorsa, valószínűleg 1704-ben pusztulhatott el, amikor Rákóczi Ferenc elhatározza a nyírségi erődítés felrobbantását. A XVIII. századi urbáriumok mindenesetre erősen romos épületeket emlegetnek, 1723-ban, 1730-ban még falazott udvarházról beszélnek, és a még használható északi részt 1730 után magtárrá alakítják át. Mint magtár került aztán be a köztudatba, és 1958-ban mint XVIH. századi magtárt nyilvánítja védetté az Országos Műemléki Felügyelőség. Az épület helyreállítása sokat váratott magára, csak 1987-ben kezdték el a munkákat, amit egy újabb feltárás előzött meg. Két nagyon tehetséges és agilis fiatal kutató, Szekér György és Tamási Judit, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal munkatársai végezték a munkát. Nagyon kevés pénzük volt, így hát teljes feltárást nem végezhettek, de kutatásaik számos olyan eredménnyel gazdagították ismereteinket, amelyek egészen más megvilágításba helyezik az építmény egész építéstörténetét. A továbbiakban az ő kutatási eredményeik alapján szeretném röviden összefoglalni a várkastély építészetének legfontosabb jellemzőit. Az biztos, hogy a várkastély legteljesebb formáját a XVI. század első felében nyerte el, amikoris egy 60x80 méteres területen több önálló épületből álló, és vizes árokkal és sánccal körülkerített objektumról beszélhetünk. Tehát nem U alakú épületről, ahogyan Magyar Kálmán feltételezte. Az együttes legreprezentatívabb eleme az északi oldal közepén álló és az 1730-ban magtárrá átalakított ún. északi palota volt. Ezen kívül még két épület lokalizálható: a déli szárny, amely kelet-nyugat fekvésű, és előtte az északi oldalon az udvar felé nézve előkerül az a reneszánsz loggiával díszített épületrész, amelynél egy nagy bejárati torony állhatott. A feltárást nagyon nehezíti, hogy a szülőotthon és a mellette lévő mai általános iskola a várkastélyra épült, ott most egyáltalán nem lehet kutatni, pedig nagyon jelentős falak és romok maradhattak az épületek alatt. Az a sok rangos kőtöredék, amely a Báthori István Múzeumban található, egyébként az ezekben az épületekben lévő építkezések során került elő, de sajnos akkor — a szakemberek szerint — nem volt olyan minőségű dokumentáció, amely a mai követelményeknek megfelelne, így nagyon sok kérdés maradt nyitva, mert ezek a leletmentő ásatások sem tudták tisztázni. Az északi palota, tehát a magtárépület a pusztulás előtt legalább három szintre tagolódott a falkutatás tanúsága szerint. A legalsó szint egy hatalmas dongaboltozatú pince, amely két részre