Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

Hokkyné Sallay Marianne: Készülő műemlékvédelmi örvény

HOKKYNÉ SALLAY MARIANNE A KÉSZÜLŐ MŰEMLÉKI TÖRVÉNY Sokáig gondokodtam, hogy én, a történész, aki jogász és nem hatósági ember, mit mondhatnék önöknek arról, ami számomra is fontos és jelentős a készülő műemléki törvénytervezetben. Az elkövetkezendőkben egy történész szakember véleményét hallhatják arról, a törvény milyen lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy a magyar műemléki anyagot valóban megvédhessük, megőrizhessük, azaz végrehajthassuk azt, ami végeredményben a feladatunk. Magyarországon egyszer már volt műemléki törvény. A múlt század végén az 1872-ben megalakult műemléki szervezet 10 év után létrehozta az akkori Európa egyik legkorszerűbb műemléki törvényét, mellyel — akárcsak műemlékvédelmi szervezetünkkel — Európa élvonalához tartoztunk ebben az időben. Sajnos a XX. század végére ez a pozíciónk jelentősen romlott, hiszen műemléki törvénnyel nem rendelkezünk, mindössze törvényerejű rendeletek, építési szabályok fogalmazták meg a műemlékvédelemmel kapcsolatos követelményeket. Gondolom, ha újból teljes státusszal akarunk Európába tartozni, akkor a magyar élet kis szeletének, a műemlékvédelemnek el kell érnie a múlt század végi szintet, és ennek egyik alapvető feltétele, hogy az új műemlékvédelmi törvény megszülethessen. És most nagyon röviden arról szólnék, mely nagy területekkel foglalkozik az elkészült törvénytervezet: Altalános rendelkezések; a műemlékvédelem irányítása és szervezetei, a védetté nyilvánítás folyamata; az állam kizárólagos tulajdonát képező műemlékek; a műemlékek fenntartása és hasznosítása; a műemléki jelentőségű területek és környezetek védelme; a műemlékvédelem közművelődési, közoktatási és tudományos feladatai; a műemlékvédelemmel kapcsolatos hatósági eljárások, jogkövetkezmények; a műemlékek pénzügyi eszközei; a műemlékvédelem pénzügyi eszközei; végül pedig a záró és hatályba lépő rendelkezések. Nos, nyilvánvaló, hogy az idő rövidsége miatt ezt a tizenhárom fejezetet részleteiben ismertetni lehetetlen. Inkább néhány nagyon fontos és nagyon alapvető szempontra hívnám fel a figyelmet, főleg azokra, melyek az eddigi törvényerejű rendeleteken és rendelkezéseken túlmutatnak. Az általános rendelkezésekben a legfontosabb változás az előző törvényerejű rendelethez képest, hogy egyetlen kategóriába sorolja a védett épületeket, s ezzel minden védett épület egyformán áll a jog színe előtt, egyforma törvény, egyforma előírások vonatkoznak rá, s ez végre lehetővé teszi sok, korábban alacsonyabb kategóriába sorolt, ám nagyon komoly értékeket magában rejtő épület azonos súlyú védelmét. Természetesen azt is tudni kell, hogy ez a szakemberekre új feladatot ró, sokkal komolyabb, nagyobb előkészítés után kell döntéseiket meghozni, alaposabban kell megismerniük az épületeket, hiszen egyedül a szakembereken múlik majd, hogy egy építményt miként értékelnek és a beavatkozásokat milyen módon, hogyan engedélyezik, illetve képzelik el. Nem hoz újat a törvény a műemléki jelentőségű területek és műemléki környezetek vonatkozásában, legfeljebb, ha lehet, még nagyobb hangsúlyt kapnak. Változás viszont, hogy a törvény az önkormányzatok felelősségével és feladataival foglalkozó részben bevezeti a helyi védettség fogalmát, mellyel kvázi az önkormányzatok felelősségévé teszi