Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Winkler Gábor: A győri műemlékek integrált védelme

Az intézkedések következményeit a győriek hamarosan saját bőrükön is érezték: a Belváros XVII—XVIII. századi, legbelsőbb maga elszegényedett, alacsony igényű lakónegyeddé vált, mely sem eltartani, sem vonzóvá, érdekessé tenni nem tudta többé. A történeti városmag „hivatásának" ilyesfajta, parancsszóra történt leegyszerűsítése azonban természetellenesnek bizonyult: hamarosan megindult a városi rendeltetések „visszaszivárgása" a Belvárosba. Ez újabb változások terén a kereskedelem járt az élen. Előbb csak a földszinti boltokból átalakított lakások osztották meg helyüket egy-egy aprócska üzlettel, majd a vendéglátó helyek száma is megint növekedésnek indult. A karmelita kolostor szükséglakásaiból szálloda létesült, és az utcák képe ismét újabb cégtáblákkal, hagyományos, megszokott egykori cégek megjelenésével gazdagodott. A belváros peremére kihelyezett üzletek gyér forgalma, a csarnokméretű, kongó éttermek a nagy vállalatok vezetőit is erősen gondolkodóba ejtették: egy idő után ismét kívánatossá vált a Belváros az „állami szektor" számára is. A hivatalos várospolitika először megpróbált adminisztratív eszközökkel megálljt parancsolni a városközpontban „elburjánzó" üzleti életnek. 1978 körül azzal akadályozták meg a Baross utat az Arany János utcává összekötő üzletutca létesítését, hogy — idézzük a tanácselnökhelyettes levelét — „a Belváros az érvényes normák szerint üzleti alapterülettel és vendéiglátó férőhellyel egyaránt megfelelően el van látva, ezek számának és kapacitásának növelése felesleges és megzavarja a város arányos fejlődését". A történeti városközpont varázslatos hangulata és a kedvező kereskedelmi lehetőségek fittyet látszottak hányni az érvényes normatívakra. Sőt, közben újabb és újabb tehetős építtetők fedezték fel maguknak a Belvárost: így indult el a bankok és biztosító társaságok fiókjainak kialakítása; őket még a műemlékek helyreállításának növekvő költségei sem riasztották vissza. A nyolcvanas évek elején a már említett üzletutcát is sikerült megvalósítani, melyet a helyi közönség gyorsan kegyeibe fogadott, és pompás kávéháza után „Bécsi udvarnak" keresztelt el. Az első győri paszázst azóta újabbak követték, tele üzletekkel, jó vendéglőkkel és cukrászdákkal. A hatalmas szállodakomplexum mellett pedig egyre több apró belvárosi panzió létesült, melyek ágyszáma ma már vetekszik a nagy szállóéval, nem is beszélve akis vendégfogadók jobb kihasználtságáról. Az 1980-tól folyó lakáshelyreállítások eredményeképpen pedig a városközpont lakóértéke is jócskán megemelkedett. Hogy mit jelent a sokféle rendeltetést magába foglaló város- és műemlékvédelem, jól mutatja a Káptalandomb és a lábainál elterülő polgárváros életének összehasonlítása. A Káptalandomb az idők során bensőséges, gazdag múzeummá vált, nagyjából olyanná, amilyennek a városrendezők 1960 körül a teljes barokk belvárost látni szerették volna. A polgárváros ellenben nyüzsgő sokrétűségével egyre-másra újabb rendeltetéseket vonz magához; színes, városi élete a teljesség magávalragadó élményét adja. A város, ,hivatásának" fokozódó gazdagodása természetesen városrendezési gondok egész sorát vetheti fel. Ha többen és többféle módon használnak egy belvárost, több parkolóra, jobban megszervezett forgalomra, kulturáltabb, fegyelmezettebb áruszállításra és jól működő infrastruktúrára van szükség. A most elfogadott új rendezési terv ennek műszaki megoldásait részletesen kidolgozta. Az ebben az évben jóváhagyott városképi rendelet pedig módot ad a városképet rontó túlkapások kordában tartására is. Ma már kevesebben vitatják az integrált műemlékvédelem előnyös voltát. Természetesen nagyon fontos, hogy a pénzügyekről döntést hozó városatyák ne riadjanak vissza a szükséges kiadásoktól. A városképi előírásokat is pontosan be kell tartani. És persze nagyon fontos, hogy bátran higgyenek a szemüknek, bízzanak abban, hogy a sokféle rendeltetést magába sűrítő, megújult történeti környezet színes sokféleségével bőségesen meghálálja a többletfigyelmet és sokszorosan „meghozza" az átlagosnál nagyobb ráfordításokat is.