Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Fejérdy Tamás: Műemlékek integrált védelme

védelem nemcsak a műemlékvédelem érdekeit szolgálja, és ezért is válhat általánosabban elfogadottá a jövőben mint módszer és mint eszköz. Haladjunk tovább ezen a nyomvonalon, és látszólag talán kitérőt téve, vizsgáljuk egy pillanatra a műemlékek és a műemlékvédelem gazdasági vonatkozásait. Ennek a gondolatkörnek az aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az ICOMOS* ez évi közgyűlése alkalmából a nemzetközi műemlékvédelem egyik kiválósága Remön Löwel professzor Belgiumból éppen e témáról tartott igen értékes és érdekes előadást. Korábbi publikációkban is napvilágot látott már, de ez alkalommal is megerősítést nyert az a megállapítás, hogy az építészeti örökség, és ezen belül a műemlékek védelme a korábbi — mondjuk így — hiedelmekkel ellentétben nem tisztán csak felhasználója a gazdaságban megtermelt profitnak, hanem nagyon is részt vehet, és részt is vesz annak megtermelésében. Ahhoz persze, hogy egy ilyen gondolatmenet valóban elfogadható legyen, nagyon széleslátókörű megközelítés kell, hiszen ez a fajta jövedelmezősége a műemlékvédelemnek számos esetben csak az összefüggések makro szintű elemzése során nyerhet bizonyítást. Egyáltalán nem biztos, hogy a műemlékekbe, a műemlékvédelembe befektetett összegek az adott műemléket helyreállító vagy használó személynél, intézménynél jelentkeznek, hanem például az idegenforgalomban vagy akár a fényképészeti cikkek megnövekedett forgalmazásában és más, az idegenforgalommal összefüggő használati és szolgáltatási területeken. Itt tényleg csak példálózni lehet, szinte végtelen a sora annak a tevékenységi környék, ahol ez a bevétel jelentkezik vagy jelentkezhet. Amikor a műemlékek integrált védelméről beszélünk, természetesen le kell szállnunk a makro szintről a helyi közvetlen környezet, mondjuk mezoszintjére. Kétségtelen azonban, hogy a műemlékvédelem, pontosabban ez esetben a műemlékek hasznossága ezen a szinten is igen jól értelmezhető. És ezen a ponton válik végleg elválaszthatatlanná mindez a település, tágabban a településfejlesztés ügyeiről. (Azt hiszem erről ma már bőven volt szó.) Ezekkel a tevékenységekkel kell integrálódnia a műemlékvédelemnek az eredményes és stabilizált védelem érdekében. Nem elszólás részemről az, hogy ezekkel és nem ezekbe kell integrálódnia. Ezzel a megfogalmazással is az egyenrangúságot szeretném hangsúlyozni. Az integrált védelem ugyanis csakis abban az esetben marad védelem és nem válik egyszerűen integrált hasznosítássá, ha a műemlékvédelem szempontjának érvényesülése nem szenved csorbát. Az elhangzottak után megkísérlem néhány sarkalatos pontját felsorolni a műemlékek integrált védelmének. Első pontként: az adottságok igen pontos felmérése, elemző feldolgozása nélkül lehetetlen megalapozott döntéseket hozni, és ez igaz az integrált védelem előkészítésére is. A rendezési tervekből mindannyiunk számára ismert vizsgálati fázis többek közt éppen ezért is nélkülözhetetlen, így hát nem is mulasztom el ez alkalommal sem fontosságának hangsúlyozását, és annak a megemlítését, hogy nem ez az a dolog, aminek elhagyása — akár takarékosságra való hivatkozással — elfogadható lenne. Szeretnék azonban itt egy lépéssel tovább lépni, s arra is rámutatni, hogy a műemlékek esetében ki kellene egészülniük az előzetes vizsgálatoknak egyfajta műemléki kapacitás-vizsgálattal is. És itt nemcsak arra — az egyébként fontos és többé-kevésbé magától értetődő — dologra gondolok, hogy adott műemlék adott léptékű, jellegű és méretű funkciót tud csak befogadni, hanem arra is, amit talán e konferencia hármas szekciójában még bővebben is vizsgálni fognak, hogy nevezetesen a műemlék az idegenforgalom oldaláról milyen terhelhetőséggel bír. Második pontként említeném: a védelem szempontjából tekintetbe vett terület átgondolt körülhatárolásával lehet biztosítani a működőképességet. A körülhatárolás ez esetben nem jelent,