Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

I. szekció - Dám László: Nyírbátor város műemlékeinek hasznosítása

DÁM LÁSZLÓ NYÍRBÁTOR VÁROS MŰEMLÉKEINEK HASZNOSÍTÁSA Ami a nyírbátori tájházak épületét illeti, sajnos itt a városrendezési tervek soha nem voltak erre tekintettel, a város legrangosabb, a parasztpolgárság emlékét őrző településrészeit leradírozták, helyettük lakótelepeket építettek. így aztán ma már a nyírbátori parasztpolgárság építészetét és lakáskultúráját őrző épületet alig lehet találni. De van még, és nem is kellene veszni hagyni őket, az én feladatom azonban nem ezek bemutatása, hanem Nyírbátor műemlékeinek hasznosítása, ami megint nem egyszerű probléma. Nyírbátor tulajdonképpen nagyon szerencsés város abban a tekintetben, hogy három jelentős középkori eredetű műemléki együttese van. Ezek közismertek, hiszen hogyha Debrecen felől érkezünk, akkor először a minorita templomot és a mellette lévő kolostort tekintheti meg az érdeklődő. Ez utóbbi ad ma otthont a Báthori István Múzeumnak. A minorita templomban két olyan, egymástól távol álló építészeti stílus találkozik, mint a gótika és a barokk. Nagyon furcsa házasság ez, de a maga nemében egyedülálló, berendezése pedig, főképpen a passió és lipcsei oltár európai jelentőségű művészeti alkotások. A Báthori István Múzeum épülete az egyik legszebb kolostorépület — a nemzetközi barokk év alkalmából ezt is kijelölték mint olyat, amelyik figyelemreméltó —, és állítólag — nekem ugyan ezt nem illik mondani — nagyon szép a gyűjteménye és kiállításai. Ennél is híresebb és közismertebb a református templom, ami a késői gótika és korai reneszánsz egyik legkiemelkedőbb építészeti alkotása, mellette a XVII. század közepén épült fa haranglábbal, amely a mai Magyarország legnagyobb, legjelentősebb ilyen jellegű építménye. Azt azonban már csak néhány szakember tudja, és még a helybéliek sem ismerik, hogy a templomtól keletre a romos állapotban lévő épület, amely magtárnak néz ki a XV—XVI. századi királyi Magyarország egyik leggazdagabb, leghatalmasabb főúri családjának, a Báthori családnak a várkastélya. Legalábbis a várkastély egyetlen épségben maradt épülete. Előadásomban elsősorban erről szeretnék beszélni, mert ennek sorsa a legbizonytalanabb ma, ez a legkiszolgáltatottabb, legelhagyatottabb műemlék, hiszen gyakorlatilag nincs gazdája. Megindult ugyan egy feltárás, de nem fejezték be, és ennek következtében ez a gyönyörű és nagyon nagy értékű épület bizony erősen pusztul. De föltétlenül szólnunk kell róla azért is, mert valóban nem közismert a bátori Báthoriak várkastélyának története. A műemlék területén a korábbi évtizedekben több jelentősebb ásatás is volt, közülük a legjelentősebb Magyar Kálmán nevéhez fűződik, aki többé-kevésbé feltárta a várkastély egész területét. Ennek kapcsán tudjuk, hogy ez egy XV—XVI. század fordulóján készült objektum, amely — Magyar Kálmán szerint — eredetileg U alakú volt, ahol a déli szárny előtt egy hatalmas reneszánsz balusztráddal szegélyezett loggia húzódott (ennek töredékei ma a Báthori István Múzeumban találhatók), a lakosztályokban pedig nagyon rangos gótikus stílusú kályhák álltak (maradványaik szintén a Báthori István Múzeum állandó kiállításán láthatók), és amik arra utalnak, hogy