Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

I. szekció - Petrvich András: A műemlékek kulturális hasznosítása

döntő többsége eredetileg lakó-, köz-, ipari épületként vagy egyházi célra stb. létesült. E másodlagos felhasználású épületek lehetnek önmagukat bemutató múzeumok, ahol a kiállítás tárgya maga a műemlék a hozzá tartozó muzeális értékekkel, vagy pedig tőlük többé-kevésbé független kiállításnak helyet adó műemléki épületek. Gyakori a vegyes megoldás, ahol a műemlék a kiállítás témájának és anyagának egy részét adja. Az önmagát múzeumként bemutató műemléknek a miénknél szerencsésebb történelmű országokban tipikus példája, a kastélymúzeum Magyarországon csak ritkán és részlegesen, és akkor is komoly helyreállítási munka eredményeként valósulhatott meg. így is mintegy ötven kastélyban van ma valamilyen múzeum. A fertődi Esterházy kastélyban például a részben visszaállított enteriőr és a Haydn-emlékkiállítás várja a látogatókat. A nagycenki Széchenyi kastély eredeti belső tereiből még kevesebbet lehetett bemutatni; a múzeum így is méltó emléket állít a „legnagyobb magyarnak". Egyik legszebb kastélymúzeumunk a keszthelyi Festetics kastély. Az életmód, a termelés és a technika fejlődését múzeumként megőrzött lakó- és középületek, egykori üzemek, mezőgazdasági létesítmények és bányák mutatják be, mint például a gyulai Ladics-házban létesített polgári életmódtörténeti kiállítás, az egykori Ganz törzsgyár Budapesten vagy éppen a tarpai szárazmalom. A politika és a kultúra jeles személyiségeinek és eseményeinek emlékét őrzi a szülőházban vagy későbbi lakásban, illetve a történés helyszínén berendezett emlékkiállítás (József Attila szülőháza Budapesten, a Gát utcában; Bessenyei György szülőháza Tiszabercelen). A római kor és a középkor több jelentős alkotásának konzervált romjait — korántsem annyit, mint ahány megérdemelné, de a múzeumi hálózat és fenntartóinak teherbírásához képest így is sokat — ugyancsak múzeumi keretek között tanulmányozhatjuk, elkerített és őrzött romkertekben, illetve védőépületekben (az aquincumi nagy közfürdő Budapesten; kisnánai vár). Az önmagukat bemutató műemlék-múzeumok legnagyobb számú csoportját a 150-nél több tájház képezi. Míg az eddigiek műemlékvédelmi szempontból általában a legjobb hasznosítások közé sorolhatók, és gondot ,,csak" (és itt a ,,csak"ot hangsúlyozottan idézőjelbe kell tenni ) a fenntartást jelent, addig a műemlék-múzeumok másik nagy csoportjánál, a kiállítást befogadó műemlékeknél már gyakran szembekerülnek egymással a műemlékvédelmi és a múzeumi szempontok. (Gondoljunk csak a budavári királyi palotára, amelynek helyreállítása körül újra és újra fellángolnak a szakmai viták, de ilyen jellegű ellentétről hallhattunk a gyulai várral kapcsolatban is.) Ennek ellenére ez az utóbbi hasznosítási forma is többnyire jónak ítélhető (Budapest—Nagytétény, Száraz— Rudnyánszky kastély — bútortörténeti kiállítás; Vaja, Vay kastély — történelmi kiállítás; a nagycenki kastélymúzeum technikatörténeti része; Kecskemét, Cifra palota — képtár). Könyvátrként vagy levéltárként mintegy hatvan műemlék üzemel. Néhány kivétellel (Budapest, Egyetemi Könyvtár) ezek is más célt szolgáltak eredetileg: egykori lakóház, palota, kastély, városháza, rendház, zsinagóga egyaránt van köztük (Eger, volt nagypréposti palota — megyei könyvtár; Nagyberki, Vigyázó kastély — levéltári raktár). Egyes, történeti épületben létesített könyvtárak a műemlékhelyreállítás és -hasznosítás legjobb példái közé tartoznak (Baja, zsinagóga). A budapesti Operaház és Zeneakadémia, a Pesti Vigadó, néhány védett vidéki és fővárosi színház és mozi (mint például a Kozma Lajos-féle Átrium Filmszínház Budapesten) ismét csak műemlékállományunk élvonalába tartozó, eredeti rendeltetésű épület. Előadó- és többcélú közösségi termek ugyanakkor több eseben volt zsinagógák hasznosításával valósultak meg (szombathelyi és zalaegerszegi, újabban az Europa Nostra díjjal kitüntetett apostagi zsinagóga).