Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )
Csortán Ferenc: Állampolgári kezdeményezések a műemlékvédelemben
CSORTÁN FERENC ÁLLAMPOLGÁRI KEZDEMÉNYEZÉSEK A MŰEMLÉKVÉDELEMBEN Egy irodalmi parafrázissal kezdem: a múlt század végén, e század elején élt egy világirodalmi rendű román író, Jon Luka Kalacsiale. Neki a világszerte ismert és játszott színdarabja ,,Az elveszett levél", melynek egyik mondatát fogom parafrazálni; és ezek szerint az állampolgári kezdeményezések a román műemlékvédelemben: Ez fölséges, ez fantasztikus, ez szenzációs, csak éppen teljességgel hiányzik. A következő néhány percben egyfelől meg fogom indokolni ezt a mondatot, másfelől pedig megpróbálom cáfolni ezt a mondatot. Egyfelől azért nem létezik és nem is létezhet állampolgári kezdeményezés a román műemlékvédelemben, mert még nincs állampolgárokból álló társadalom, még nincs civil társadalom, még nincs olyan társadalom, amely a hatalomnak partnere legyen és nem a tárgya. Reméljük, hogy ez lesz a feltétele egy demokratikus Romániának, és hiszem, hogy meg fogjuk élni mindannyian a demokratikus Románia megjelenését, fejlődését. Ez a Románia természetesen egyenlő jogú aktív partnere lesz a többi európai országnak, államnak. Ahhoz, hogy a gondolatmenet második részéhez lépjünk, tehát, hogy cáfoljam ezt a látszólag pesszimista, fanyar mondatot, nézzük meg, hogy milyen szervek vehettek részt a román kultúráért való közös gondolkodásban, konkrétan a romániai műemlékvédelem jövőjében. Úgy gondolom, hogy nem ártana egy nagyon rövid történelmi visszapillantás a második háború óta eltelt néhány évtizedre. A totalitárius rendszer Romániában 1947 végén lépett hatalomra, de még néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy teljesen felszámolják az azelőtt létező civil társadalom minden szervét, minden szervezetét. Erre csak egy példa, hogy 1952-ig létezett egy magyar népi szövetség. Aki az utóbbi másfél esztendő történését nyomon követi, megjelent az RMDF, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, és azt jelezte, hogy jogelődjének a Magyar Népi Szövetséget tekinti. A Magyar Népi Szövetség a háború utáni létezésének néhány esztendeje során jó pár erdélyi műemlékért is kiállt. Ismertek levéltári dokumentumok, amelyek ezt igazolják. 1950 után az egész román társadalom elkerülhetetlenül besüppedt a totalitarizmus gyakorlatába és azt mondhatnánk, hogy 1989-ig nem létezett civil társadalom. Na, most mi azt is tudjuk, hogy az ember szerencsére tökéletlen lény, és ezért semmilyen emberi szándék nem valósul meg teljesen, sem a jó szándék, sajnos, sem a rossz szándék, hála Istennek. Ezért nincs totális totalitárius rendszer, ezért nem létezik olyan titkosrendőrség, amkely minden potenciálisan gyanús személynek minden lépését követné, hiszen a totalitárius rendszerben egytől-egyig mindenki gyanús. Bármilyen nagy legyen, bármilyen sok pénzbe kerüljön egy titkosrendőrség. Talán ismerik Heltai Jenőnek azt a verssorát; „hiába őrzi porkoláb, lakat, az sosem rab, ki lélekben szabad." Bizony sokan lélekben őrizték meg szabadságukat. Az 1977-ig tartó szakaszban is voltak állampolgári kezdeményezések, és ezek szószólói az újságírók voltak. A totalitárius rendszerben is sok ember választotta az újságírói pályát, aki úgy hitte, úgy akarta, úgy remélte, hogy ezzel a társadalom javát szolgálja. 1977-ben megszüntették a román műemlékvédelmi főhatóságot. A jelenlevők azon része, akik az OMF-nél dol-