Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Román András: Építészeti örökség és/vagy műemlék?

Keszthelyen a városközpont tanácsi védettségűnek nyilvánított övezeteinek kontrollált fejlődése, pedig az köztudott, milyen nyomás nehezedik a balatoni városokra az egy szezon alatt meggazdagodni kívánók részéről. Magam ide sorolnám a székesfehérvári Rác utcai együttest is, hiszen a helyi védelem nemcsak közigazgatásit kell hogy jelentsen, hanem gyakorlatit is. Remélem, a holnapi három szekcióülésen sokan, sok példával egészítik ki az elmondottakat. A filozófiai indíttatású védelmi piramis teljesen logikus, adekvát szervezeti áttétele ez. A csúcson az UNESCO nemzetközi tekintélye és óvó szeme, alatta a professzionális műemlékvédők, az OMF szakgárdája (s most mindegy, hogy ezen belül a nemzeti műemlékek meg vannak-e különböztetve vagy se), végül az önkormányzatok széles hálózata. Hogy ezt a húszezernyi emléket jól végiggondolva nem is lehet máshova utalni, arra még egy sor érv hozható fel: az önkormányzati törvény a műemlékeket, a velük való hatósági feladatokat az OMF-hez utalta, a települések egyéb fejlesztési, építésügyi feladatait viszont az önkormányzatokhoz. Mint láttuk, ide tartozik a műemlékek körén kívüli építészeti örökség is. Lehet-e kompetens ebben más, mint a helyi önkormányzat? Azaz hogy lehet: közreműködőként, aktív részesként is; a helyi civil társadalom, annak önszerveződő képviselői, a műemlékvédő bizottságoktól, a városvédőktől az örökséget védő fiatalokig. Kikkel állhatnak ebben kapcsolatban, kiknek segítsenek vagy kikkel veszekedjenek, ha nem az önkormányzattal? Végül: hol, min tanulják meg az önkormányzatok és szakigazgatási szerveik a műemlékekkel való hozzáértő foglalkozást, ha nem a helyi védettségű építészeti örökséggel kapcsolatban? Meggyőződésem, hogy a társadalom fejlődése valamikor a távoli jövőben, talán a XXI. század derekára eljut oda, hogy a műemlékvédelem, az építészeti örökséggel való foglalkozás minden ember ösztönös (vagy tudatos?) tevékenységévé válik. Olyanná, ami egyre kevésbé igényli külön e célra képzett szakemberek közreműködését. Ehhez a fejlődéshez viszont az kell, hogy polgár és diák, városi mérnök vagy polgármester, városvédő egyesület és önkormányzati testület mind jobban magáénak érezze építészeti örökségét. Ahhoz, hogy érezze, magáénak kell tudnia. Hogy pedig tudja, annak egyetlen módja az általánossá váló helyi védelem. Hölgyeim és Uraim! Voltaképpen mondanivalóm végére is értem és befejezhetném referátumomat. A feltételes mód oka az, hogy a legutóbbi időkben fenyegető híreket hallani tendenciózus tervekről, amik, ha valóra válnak, megzavarhatják, s bizonyosan meg is zavarják a műemlékek és az építészeti örökség védelmének ésszerű továbbfejlődését s az egész, egymást jól kiegészítő rendszer széthullásával fenyegetnek. Egyes hatalmasságok szét akarják robbantani az 1872 óta logikusan fejlődő műemléki szervezetet, össze akarják keverni a műemlékvédelmet az építészet és a területrendezés avval rokon, de attól mégis különböző funkcióival. S bár magam ezt szó szerint nem olvastam, látens módon ez azt jelenti, hogy gyámkodni akarnak az önkormányzatok építészeti, területrendezési tevékenysége fölött. Koncepciót és rendelettervezetet gyártottak (idézem) ,,a műemlékvédelem, valamint a települési környezet építésügyi védelmét szolgáló hatósági és intézményi rendszer korszerűsítésére". Az elképzelésnek evidens a célja: felbosszankodva azon, hogy a törvény az építésügyi hatósági feladatokat az önkormányzatok hatáskörébe utalta, s ezzel keresztülhúzta egy országos építésügyi hálózat létrejöttét, most az elszalasztott célt és presztízst pótolandó a műemlékvédelem köntösében, de azt szétfeszítve, tönkretéve akarnak mégis az áhított hatalomhoz jutni. Hogy az egyazon minisztérium közigazgatási államtitkárát ezzel súlyosan dezavuálják, hiszen ő egy fél évvel ezelőtt, a műemléki világnapon bejelentette a miniszter konstruktív döntését a műemléki szervezet épségben hagyásáról és fejlesztéséről — az mégúgyse számít. Műemléknél, építészeti örökségnél, kimondott szónál fontosabb a hatalom. Tisztelt Konferencia! Jó esztendővel ezelőtt, amikor Békés megye és a három város vezetőivel megegyeztünk abban, hogy konferenciánk feltett kérdése az lesz, mit tehetnek az önkormányzatok