A műemlékvédelem táguló körei Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 2000

BUDAPEST, GYOPÁR SZÁLLÓ XII. Rege utca 15. A társasszálló Boghen György megbízásából Fischer József tervei szerint épült 1941-1942-ben. Statikusa Pécsi Eszter volt, a kivitelezést Boghen György végezte. A kertet Schaar Magda és Braun Antal tervezte, A második világháború után a Gyopár üdülőszálló a SZOT szállodája lett, alagsorában az 1960-as évek elején mozit alakítottak ki, Később Hotel Rege néven üzemelt, majd 1999-ben átalakították, így ma 14 lakásos társasház. A szabadon álló épület szabálytalan alakú, erősen lejtő telken helyezkedik el, alaprajza nem követi az utca vonalát. Meghatározó tömege a háromemeletes, lapos tetős, vasbetonvázas, ívelt alaprajzú hotelszárny, ehhez kapcsolódik a hasáb alakú lépcsőházi tömb, illetve a földszintes éttermi szárny, A szállodaszárny földszinti alaprajza középfolyosós, Innen nyíltak az alacsonyabb kategóriájú szállodai szobák, a személyzet szobái, illetve a társalgó. Az étterem és kiszolgáló helyiségei az előcsarnok közbeiktatásával csatlakoztak az épület fő tömegéhez. A hotelszárny az emeleteken már oldalfolyosós rendszerű, a homorú oldalon futó oldalfolyosóról 8 egyszobás, fürdőszobás, loggiás apartman nyílt, a folyosó végén pedig - az épülettípusnál megszokott módon - a kicsit nagyobb, 1 szoba-hallos apartmanok voltak. A kilátás felé forduló, domborúan ívelt, keleti homlokzaton a loggiák előtt függőleges lécekből álló, egybefüggő korlát futott végig. Ennek a homlokzatnak külön érdekessége a fűrészfogas homlokfal. Az épület homlokzatai vakoltak, kivéve az északi és nyugati oldalakat, ezeket terméskővel burkolták. A társasszállodák belsőépítészeti kialakítása általában is igényes volt, de különösen igaz ez a Gyopár Szállóra. A bejárattal szemben világos és fekete márványüveg burkolta a falat, tükörsima felületén rejtett mechanikájú óra mutatta az időt, (Ez a falburkolat, ha sérülten is, de még 1992-ben látható volt.) A lépcsőfordulóban fotómontázs díszítette a falat, Lengyel Lajos munkája. Minden lakástextil, a függönyök, bútorszövetek azonos műhelyből, Szabó Éva takácsmestertől származtak. Semmiképp sem túlzás azt állítani, hogy építészeti szempontból Az egykori Gyopár üdülőszálló a környék társasszállói közül - elsősorban tervezője kvalitásai okán - a Gyopár volt a legjelentősebb. A múlt idő most már mindenképpen indokolt, mert a háborút és a SZOT-időket egyaránt szerencsésen átvészelt épület egy alapos felújítás áldozataként „elesett". A szállót megvásároló befektető a helyszínen hallott építőipari szakkifejezéssel élve „csontig lebombázta", majd a mai ízlésnek megfelelő új anyagokkal újraépítette, illetve átépítette az épületet, így lett belőle most lakóház. Hogy az eredeti anyagokból, alaprajzi megoldásokból mi maradt meg, mi tűnt el - nem lehet tudni. Mégis, a ház külső képe alapján feltételezhetjük, hogy a tulajdonos igyekezett megőrizni az épület jellegét: a homlokzatok nem változtak drasztikusan. Sikerült megtartani a homlokzati nyílások eredeti, vagy azt megközelítő méretét és ritmusát is, csak éppen a fa ajtó- és ablakkereteket műanyagra cserélték, helyenként még redőnyszekrényekkel is felszerelték. A lépcsőház üvegfalát üvegtéglák helyettesítik. Látványos változtatáson esett át a keleti homlokzat: loggiáinak faléces korlátját drótüveg mellvéd váltotta fel, Nagyon hiányzik a bejárat fölül a betonüveg lencsékkel