Lászlóné Laár Erika: Budapest a századfordulón Petrik Albert fényképei (Kiállítási katalógusok Budapest, 1993)
X990-ben nyílt alkalom arra, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával elkezdődjön az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Fotótárában lévő „Petrik hagyaték" feldolgozása. Petrik Albertről viszonylag kevés adat áll a rendelkezésünkre. 1876-ban született a Zemplén megyei Kistárkányban (ma: Maié Tarkany, Szlovákia). A sátoraljaújhelyi főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be. Egyetemista korában, 1897-ben vette fel tagjai sorába az Iparművészeti Társulat. Gyakorló építészként sohasem dolgozott, építészettörténettel foglalkozó, saját felvételeivel illusztrált cikkei, tanulmányai sorra jelentek meg építészeti, fotóművészeti, iparművészeti folyóiratokban. Beutazta az egész országot, Európában is többfelé megfordult. Útjain lelkesen fényképezett épületeket, tájképeket, életképeket. Felvételeivel fotókiállításokon is sikerrel vett részt. Egyetlen könyve az Építőművezetők Kiskönyvtára sorozatban: „A régi Buda-Pest építőművészete" címmel jelent meg, négy kötetben, 1909-1913 között. 1.915-ben az Iparművészeti Társulat kérte fel arra, hogy több mint 3-000 darabot számláló fényképgyűjteményét kiállításon mutassa be. Sajnos a kiállítás megrendezésére már nem kerülhetett sor, mert az akkor 39 éves Petriket is behívták katonának. A galíciai hadszintérre került, technikusi-térképrajzolói beosztásban. 1916. augusztus 27-én esett el. A telejaw-i katonai temetőben nyugszik. A háború után, 1919 januárjában került fényképhagyatéka az Iparművészeti Társulat birtokába. Egy hónappal később rendezte meg a gyűjtemény kiállítását a Társulat, az Iparművészeti Múzeumban. Ekkor született Lechner Jenő indítványa, melyben javasolja, hogy a műemléki tárgyú felvételeket adják át a Műemlékek Országos Bizottsága gyűjteményének. A kiválasztott 1.905 db üvegnegatívot végül 1923-ban vette át a MOB. Jelen kiállítás csak töredékét tudja bemutatni a teljes anyagnak, így a választás azokra a felvételekre esett, melyek, azóta már elpusztult budapesti épületeket ábrázolnak. Petrik fényképeit elsősorban saját cikkeinek illusztrálásához készítette. Nem várható hát el felvételeitől a dokumentálás teljessége, hiszen pl. a barokk korszak építészetével foglalkozó cikkéhez elsősorban kapukat fényképezett, a teljes homlokzatot sajnos nem mindig örökítette meg. Nem lévén tanult mestersége a fényképezés, így érthető, hogy képein nem mindig szerencsés a képkivágás, az árnyékok néhol zavaróak. Mindez mégsem von le a gyűjtemény értékéből, hiszen fotói megismételhetetlenek, tükrözik a kort, egy építészettel foglalkozó ember lelkesedését, aki megörökítette számunkra a régen volt főváros házait, utcáit, épületeinek különösen szép részleteit, olykor a házak bontását is, és fel is emelte szavát cikkeiben és könyvében azért, hogy maradjon meg valamennyi a múlt építészeti emlékeiből.
