Adam Biro - Lővei Pál szerk.: Biró József emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1991)

A művészettörténész Biró József és az erdélyi kastélyok (Entz Géza)

A MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ BIRÓ JÓZSEF ÉS AZ ERDÉLYI KASTÉLYOK Biró Józsefet a harmincas évek során a budapesti egyetemen ismertem meg, ahol ő a Gerevich-tanszéken a művészettörténet szakot végezte. Futólagos kapcsolatunk a negyvenes évek elején Kolozsvárt vált szorosabbá. Az ottani Egyetemi Könyvtár, majd az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára munkatársaként alkalmam nyílt arra, hogy a magam számára felfedezzem Észak-Erdély csodálatosan gazdag műemlékeit, így természetesen ismét érintkezésbe kerültem az erdélyi művészet neves kutatójával, aki akkor már egy évtizedet meghaladó, újdonságokat hozó tudományos eredményeivel főként a barokk művészet terén méltán szerzett elismerést nem csak szakkörökben, hanem a kulturális érdeklődésű közönség előtt is. A Levéltár vezetője akkoriban a híres erdélyi polihisztorok utolsó képviselője, Kelemen Lajos volt, akinek a század legeleje óta kifejtett, elsőrangú tudományos és ismeretterjesztő munkássága, kutatási módszere és példátlan emberi segítőkészsége a húszas-harmincas évek folyamán a történelem, a művelődés- és a művészettörténet terén meghatározó szerepet töltött be Erdélyben. Róla írta Biró József: ,,Ez az idő volt az erdélyi művészettörténet hőskora; Kelemen Lajos lelkesítette és irányította a kutatás maroknyi csapatát, látta el útmutatásokkal, adatokkal kartársait, akiknek tenger nehézségekkel kellett megküzdeniök, míg Erdély falvait bejárhatták." Az említett kutatói, ,csapat" tagja volt Biró s Kolozsvárra kerülésem után az lettem én is. Századunk első felében a magyar művészettörténetírás a műalkotás szerkezeti, formai és tartalmi elemeit helyezte előtérbe, a kétségtelenül fontos szépség keresése és magyarázata határozta meg a történeti összefüggések megjelenítését, ame-