Plank Ibolya: Hollenzer László (1870-?) műemléki fotográfus emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1990)

Hollenzer László műemléki és művészi fotográfus

lizálva akarták viszontlátni önmagukat, gyermekeiket, melynek megvalósítását és a „festői" környezet megteremtését a fotográfusoktól várták. Hollenzer egy—egy felvételen megtörni igyekszik a merev pózokat, de a legtöbb képen a gyerekek még nem a köréjük rakott játékok, könyvek felé fordulnak, és nem egymásra néznek, hanem a kamerába. Ezeket a beállítási szokásokat a századforduló műkedvelői törték meg először, akiket nem kötöttek üzleti szempontok, így bátrabban szakítottak a hagyományokkal. Hollenzer és Okos egyalakos mellképein a korabeli szokásoknak megfelelő fényoszlató eljárást is alkalmazták, ami az alak körüli elhalványodó majd teljesen eltűnő hátteret eredményezte. Ezek a portré képek bizonyos mértékig az arisztokratákról festett olajfestményeket voltak hivatottak helyettesíteni, melyek azután a családi arcképcsarnokba kerül tek. A helyükbe lépő városi polgárok, ha szerényebb mértékben is, de kialakították a maguk környezetét, amelyhez immár 1 — 1 családi portré vagy fotóalbum is hozzátartozott. Hollenzer 1920-as és 30-as évekbeli portréin már érződik a színpadszerű külsőségek elhagyása, és egy realisztikusabb stílus kibontakozása. Hollenzer kétségkívül szép portréképei ellenére, a szabadabb lehetőségeket nyújtó épület és város fotózására fordított több figyelmet és időt. Okos Lászlóval közös első műtermét erre a feladatra specializálva szerelte föl, és a MOB-hoz kerülvén lehetősége nyílott arra, hogy elsősorban az épületek műszaki szakfényképezésével foglalkozzon. Hollenzer képei azt bizonyítják, hogy a műemlékek fényképezése esetében nem elegendő csupán a technikai tudás, szakértelem, mert a „holt" tárgyak reprodukálása, megformálása is megkívánja a képi fantáziát és a művészi látásmódot. A fényképész a dokumentáláson túl ez utóbbiakat is érvényre akarta és tudta juttatni. Hollenzer a nagy elődök — Veress Ferenc, Divald Károly, Klösz György — hagyományait követte, akik már az 1850-es évektől megkezdték a magyar városok, tájak és műemlékek fényképezését. Tovább vive azok lelkesedését és szakmaszeretetét, kijelölt egy utal, amely a mai értelemben vett műszaki fényképezéshez vezetett. Ajánljuk a kiállítást mindazoknak akik a technikai felszerelések és módszerek tökéletesedése ellenére hasonló feladatokkal küszködnek, és akik hasonló igényességgel és szakmai hozzáállással szeretnék megoldani azokat. Ez a kiállítás Hollenzer életművének csak egy töredékét tudja bemutatni. Az OMF Fényképtárában lévő műemléki fotóik teljes körű szisztematikus közlésre talán a nem túl távoli jövőben lehetőség nyílik. Hollenzer László forrásértékű felvételei reprezentálják azt a komoly és elkötelezett munkát is, melyet a MOB végzett és irányított a történelmi Magyarország területén. Ezek a fényképek a mai műemlékes szakemberek számára elsősorban fontos információt adhatnak egy—egy műemlék 50—90 évvel ezelőtti állapotáról, a régi fényképeket kedvelőknek pedig nem utolsó sorban esztétikai élményt nyújthatnak. Végül itt szeretnék köszönetet mondani Kincses Károlynak és Flesch Bálintnak és Ormos Józsefnek a képek technikájának meghatározásában nyújtott segítségért, és értékes tanácsaikért.