Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

20. A repkény felfutott a falra -» A vakolatkárosító következmények elkerülése érdekében eltávolítandó 21. A cselédépület és a járda között kinőtt a gaz -» Eltávolítandó, a hézag szakszerűen tömítendő -^S^

0 °QSS>° =<^\S>° Olajos Csaba A Bükkalja építészeti kultúrája /Tanulmányút/ A Bükk hegység déli pereme, a Bükkalja átmeneti jellegű terület a hegység és az Alföld között. A meglátogatott helyszíneket úgy választottuk, hogy a hallgatók megismerkedjenek a tájegységre jellemző építészeti örökséggel, anyaghasználattal és azzal is, hogy ki és miként törődik a műemlékekkel, a tájegység gazdag örökségével. Az átmeneti jellegű területet a különböző földtörténeti korokban komoly felszínalakító erők alakították, a mészkőre vulkáni hamu rakódott, ami az évezredek során puha, könnyen faragható kőzetté, riolittá alakult. Az erózió hatására a kőzet különféle kúp és süveg alakzatokat vett fel, ezek a kaptárkövek. Dél felé, ahol a táj ellaposodik, a jégkorszak idején a hegységből lefutó folyók, patakok a pannon tengeri üledékre folyami kavicsot, homokot és iszapot raktak le. Erre az üledékre rakódott a termőtalaj, mely lehetővé tette a vidéken a mezőgazdálkodást és a szőlőművelést már az 1300-as évektől, de általánossá a XVI. század végétől, a XVII., XVIII. században vált. Jellemzően izolált, archaikus vonásokban, népi kultúrában gazdag vidék. Míg a hegység lábánál lévő falvakat a völgyi adottságokból eredő lineáris jelleg, a síkvidéki településeket a mezővárosi halmazos településforma jellemzi. Híres népcsoportja a matyó. Az elnevezés a XIX. század elején tűnt fel először, kezdetben a Mezőkövesden és környékén élőket, majd - a viseletében és hímzésvilágában lényegesen különböző - Tard és Szentistván lakóit is annak tartják. Szomolya Szomolya a Kánya-patak völgyében, Egertől keletre fekvő település. A falu határában kaptárkövek találhatók. A település első említése 1269-ből való, a bélapátfalvai cisztercita apátság okirataiban. A tatárjárás alatt elpusztult az akkor legfeljebb 10 házból álló falu. Hosszú ideig az egri káptalan birtoka, a török időben (XVI-XVII.sz.) a falu lakosait elhurcolták, az 1685. évi összeírás szerint 22 pusztult ház, 8 lakott ház volt a faluban. Az 1800-as évek jelentős mértékben gyarapodott a település. A riolittufa igen jól faragható, így a domboldalakba pince-, valamint pinceházakat is vájtak. Egy 1862-es összeírás szerint a faluban 82 pinceház volt, a két világháború között pedig 172 pinceházban 820 személy lakott. 1971-ben 39 ilyen ház található a községben, ebből 27 lakott. A Bükk pinceházait a néprajzi irodalom Bátky Zsigmond 1906-os publikációja óta ismeri. Bakó Ferenc monográfiája szerint a szomolyai barlanglakások a sajátos lakáskultúra kiemelkedő részét képezik az igényesen megmunkált tornácaikkal, és az emeletes pinceház megjelenésével. A falu hangulatát, utcaképét meghatározó rakott kőfalak, kőkeresztek, ámbitus oszlopok a helybeli kőfaragók munkáit dicsérik. Legnevesebb képviselőjük Szalóki Márton volt. A riolittufába vájt tájház és juhhodály, a falu római katolikus temploma különleges látnivalók. Toldi u. 28-30. módosabb parasztok által lakott, nagyobb udvarral rendelkező, három és kétsejtű pinceház, előtte kőfalból kivájt tornáccal. A lakásokat istálló és ólak is keretezik. Tájházként üzemelteti az önkormányzat