Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

E közösségek egy részének az örökség ápolását ajánlják a gazdasági fennmaradás, a fejlődés és a túlélés érdekében. A közösségi örökség egy része az építészeti, tárgyi, vagy természeti örökséghez kötődik, a másik pedig a nem kézzelfogható örökséghez, dalok, táncok, hiedelmek, szokások, ízek, illatok stb. formájában. Az örökség hasznosítása rengeteg kérdést vet fel, amelyek a különböző társadalmi korszakokban másként vetődnek fel, más-más válaszokat kívánnak. Néhány nagy kérdés, ami Hollókőn sem kerülhető meg: Lehet -e és mennyien tudnak a globális világban a régi örökségből, a hagyományokból megélni? Meg tudja-e tartani tényleges örökségét az örökös, vagy majd jönnek mások, gazdagabbak, okosabbak, akik jobban tudnak sáfárkodni az ősök hagyatékával? Milyen hagyományoknak van lehetőségük túlélésre, sőt továbbörökítésre az új generációk számára? Örökség felfogások Az örökség tág értelemben olyan anyagi, tárgyi szellemi természeti vagy kulturális értéket jelent, melynek anyagi és szimbolikus értéke van és nemcsak az örökös, hanem tágabb közösség számára is értéket jelent. Az örökség objektumok a maguk idejében hétköznapi eszközök vagy tárgyak, vagy olyan szabályok voltak, amelyek a hétköznapi életet is meghatározták. Az örökség a múlt terméke, történelmi időhöz, több ezredévhez, vagy akár a közelmúlthoz tatozó értéket jelent. Az örökség kapcsolat a múlt, jelen és jövő között. A múltbeli örökségek jelenben is megjelenő, megjeleníthető formáihoz gyakran illesztődik az 'élő' jelző, új kategóriát, „élő örökség" alkotva ezzel. Elő örökségként említik pl. korábbi kulturális hagyományok, énekek, táncok, öltözködés, étkezés fenntartását, bizonyos ünnepek, játékok megtartását. Ezek a múlt valamilyen jeles eseményéhez kapcsolódnak és az adott közösség számára fontos jelentéssel és tartalommal bírnak, de a közösség életformáját már nem az örökségben foglalt értékek határozzák meg. Az örökség tehát többnyire egy olyan kategória, mely adott formában és tartalommal fontos értékeket közvetít, de már nem szükségszerűen képvisel követendő normát és szabályt az adott közösség számára, viszont azonosítja, egyfajta szellemi érzelmi hálót teremt az adott közösséghez tartozók számára. A történelemben a társadalmi, gazdasági, technikai változások sokszor át/leértékelik a korábbi eszközöket, eljárásokat, szabályokat, hagyományokat, amelyek egy adott időszakban és környezetben szigorú jelentéssel bírtak. A változások elértéktelenítik, vagy lerombolják a korábbi normákat és szabályokat, és újakat hoznak a helyükre. Sokszor a politika (társadalmi forradalom) kényszeríti ki és juttatja érvényre a változásokat. Persze ezek alól mindig lesznek kibúvók, lemaradók, akik ki tudnak bújni a változások alól, és ideig-óráig megtartják régi értékeiket és eszközeiket, szokásaikat. A társadalmi és technikai újítások elhalványíthatják a régi értékek egy részét, vagy éppenséggel fel is erősíthetik azokat. A népi építészet és a hagyományos vidéki közösségek számára a XX. század viharos változásokat hozott Magyarországon és másutt is a volt szocialista országokban. A szocialista modernizáció (faluvillamosítás, nehézipari programok, a mezőgazdaság kollektivizálása, tsz szervezés stb.) gyökereiben kérdőjelezte meg a hagyományos paraszti értékeket és viszonyokat. Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy még a mozgalmi dal is „a múltat végképp eltörölni" igyekezett. Hollókőn és másutt a műemléki beavatkozás és értékmentés együtt járt az államosítással mert nem lehetett másként. Az erőfeszítések eredményeként az együttes előbb védett népi műemlék együttes, majd világörökség lett, de valahol elcsúszott az ügy. Nem a hollókőiek lettek saját örökségük hordozói, őrzői. Az építészeti érték újrateremtése kívülről történt és nem történt meg a helyi közösség