Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

család foglalkozására utaló, szőlőfürtökkel és szalagdíszekkel gazdagított vakolatdíszeket és a portálrész is átalakult. Az államosításig a család birtokolhatta az épületet, amit később szerény tanácsi, majd önkormányzati lakóépületként használtak, de soha nem újították fel, ezért a rendszerváltás idejére kritikus műszaki állapotba került. Az épület alatt húzódó pincerendszer téraránya, faragott pillérei, a vegyes falazatban kiépített szellőzőrendszere, a kapualj, a lépcsőház eleganciája mindenkit meggyőzött arról, hogy hiba lenne egy új beépítéssel mindezt eltüntetni. Alaprajzi rendszere csak az államosítást követően módosult, amikor szerény bérlakások számára meggondolatlanul az eredeti fafödémek felett vizes helyiségeket alakítottak ki. A ház műszaki állapota, - mint annyi más klasszicista épületünk esetében - a helytelen átépítések, az elmaradt karbantartás, a felújítások hiánya miatt a rendszerváltozás idejére tragikussá vált, ezért a területen tervezett tömbrehabilitáció többször is javasolta teljes, vagy részleges bontását. Megmaradása végül is - mint több más Király utcai épület esetében - az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által javasolt, és 1996-ban megtörtént védetté nyilvánításnak köszönhető. A területre jellemző intenzív építési szándék nemcsak a nem kívánt bontásokat sürgeti, hanem hatással van a tágabb környezetre is. Az építkezések fokozzák a dinamikus terheléseket, megjelenik a szint alatti mélygarázsok építési kényszere, a magas épületek melletti alacsonyabb építésű házakon szükségszerűek a kémény hosszabbítások, tehát megjelennek olyan műszaki előírások, amiket egy új beépítésnél kötelező érvénnyel be kell tartani és tartatni. Ezek a műemléki jelentőségű terület épületeinek műszaki állapotát egyértelműen rontják és tönkreteszik a kialakult városképi látványt. Amikor a tulajdonos, a kerületi önkormányzat szabadulni akarván a felújítással és a bérlők kiköltöztetésével járó terhektől, el akarta adni az épületet, tisztázta a KÖH jogelődjével az egykori OMVH-val a tervezett építési programtervet. Elkészült a művészettörténeti kutatás és a tudományos dokumentáció, aminek felújítási javaslatait az építési engedélyezési terv készítői figyelembe vették. A kerületi építési szabályok lehetővé tették a meglévő tetőtér beépítését, valamint a megsemmisült egykori keresztszárny visszaépítésével ugyanitt egy többszintes épületszárny megépítését. A beépítési kontúr követte az építéskori állapotot, ugyanakkor a kellemes arányú belső udvar lefedésével növelték a beépítési lehetőségeket. Az önkormányzat bérbe adta a földszintet a V.A.M Design belsőépítészeti stúdiónak, ennek Feltételezzük, hogy a homlokzatot az 1920-as években díszítették fel, ekkor kaphatta a