A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - PÁRKÁNY Ildikó: Kastélykertek

tása nagyon szép fás állományt eredményezett a nagy forgalmú utak mentén is. A kisebb tereken virágos kompozíciók színesítik a látványt. Ötletes megoldások a különféle virágvályúként alkalmazott kosarak és tálak. NÖVÉNYEK ÉRTÉKMEGHATÁROZÁSA Az első kérdés annak indokolása, hogy miért van szükség értéket adni a növényeknek? Fejlett környezetkultúrával rendelkező országokban természetes, hogy díszítő, környezet - melioráló növényekre szükség van a településeken. Ezek fenntartása, megóvása folyamatosan végzendő feladat. S jó ha a növényzetet a lakosság részéről is kellő megbecsülés övezi. Hazánkban évtizedeken keresztül bejáratott rendszer alapján végezték a zöldfelületek fenntartását, gondozását. Erre általában elegendő forrást is biztosítottak a tanácsi gazdálkodás keretében. A rendszerváltás viszont sok mindent megváltoztatott. A kötelező feladatok mellett sokszor nem marad pénz a zöldfelületek színvonalas gondozására. Az önkormányzati gazdálkodás gyakran forráshiánnyal küszködik, s a szükséges pénzt pedig onnan teremtik elő ahonnan lehet, s eközben értékes növényzettel fedett területek is áldozatul esnek. Előfordul, hogy a lakosok rongálják a zöldfelületek növényeit, s a hagyományos szabályozás ezt csak néhány ezer forinttal bünteti. Az értékmeghatározás mindezeken próbál változtatni, abban a reményben, hogy a növényeket az Őket megillető helyre helyezi azáltal, hogy meghatározza valós értéküket. A módszer kidolgozásánál azt tartottam szem előtt, hogy a növényzet városi élet szempontjából legértékesebb része, az asszimiláló lombfelülete, ezért ez az értékelés alapja. Továbbá azt, hogy reális érték szülessen. Ezeket két tényező indokolja: 1 Ismertek, illetve megismerhetők, számszerűen mérhetők a környezet alakításban szerepet játszó aszszimiláló felületek, valamint mérhetők ezek produktumai is. 2 A legnehezebben értékelhető zöldfelületi elemek a fák, mivel ezek produktuma az életkor és a korona nagyság függvényében változó, de az alapelvek szem előtt tartásával szintén értékelhetőek. Az érték meghatározás módszere áfák esetében a következő. Az érték a korona asszimiláló felületének és ezen felületek produktumának pénzbeli kifejezése. Ismert, hogy 1 m

2 levélfelület mennyi oxigént és vízpárát termel, mennyi széndioxidot, szennyező anyagot köt le, illetve nyel el. lm

3 koronatérfogatban lévő levélfelület nagysága ismert, erre korábbi kutatási eredmények rendelkezésre álltak (Radó, 1978.) E szerint lm

3 koronatérfogatban átlagosan 4 m

2 levélfelület található. A korona és a benne lévő levélzet asszimiláló produktuma a nagyságának és alakjának függvénye. Az egyes fajok korona nagysága a fajra jellemző és a kor függvényében változó. Növekedése un. növekedési görbével leírható. A korona alak befolyásolja az értéket, mivel más a térfogata a szabályos gömbnek, mint pl. a tojástestnek, s így más a benne lévő asszimiláló felület nagysága is. Először minden egyes fafajra meghatároztuk a rá jellemző növekedési görbét. A számításhoz e célra kifejlesztett szoftvert használtunk. Később, a számítás egyszerűbbé tétele érdekében a görbéket tipizáltuk aszerint, hogy a faj lassú, közepes, vagy gyors növekedésű-e, illetve aszerint, hogy milyen sokáig él. Gyors növekedésű, rövid életű pl. a nyárfa, teljes kifejlődését 30,40 éves korára eléri, hosszú életű, a jegenyenyár korona alakja tojásforma. Lassú növekedésű az óriás tölgy, teljes kifejlődéséhez 100-120 év kell és 200-220 évig is elél a településeken, korona alakja pedig az un. szabálytalan típusba sorolódik. Ezzel a módszerrel sikerült azt is megjeleníteni, hogy egy 50 éves fa nem egyenértékű pl. 10 szabványcsemetével. Jelenleg ugyanis ha valaki idős fát vág ki, azt fiatal fák elületésével ellensúlyozhatja. De sehol sem jelenik meg az,