A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - NÉMETH Györgyi: Nagyipari létesítmények műemlékvédelme

NÉMETH GYÖRGYI NAGYIPARI LÉTESÍTMÉNYEK MŰEMLÉKVÉDELME A VASKOHÁSZATI KOMPLEXUMOK MEGŐRZÉSÉNEK MÓDJAI ÉS LEHETŐSÉGEI Az ipari építészet és azon belül, az ipari műemlék fogalmának tisztázása a többszöri kísérlet ellenére sem nevezhető sikeresnek. Bár az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1997-ben megrendezett konfernciája kifejezetten e kérdést állította a középpontba, sem az elhangzott, sem az írásban is megjelentetett előadások nem tették egyérelmúvé a vizsgált fogalmat. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy alighanem olyan összetett jelenséggel állunk szemben, amelyet talán nem is lehet egyetlen rövid meghatározásba sűríteni. Valamennyi előadó álláspontja elfogadhatónak látszott, noha láthatóan mindenki a saját felfogása szerint közelített a témához. Ha a különböző szempontok közül a lényegesek kiválasztására törekszünk, akkor az ipari tevékenységgel kapcsolatban létrehozott épületek, építmények és létesítmények között alapvető különbséget kell tennünk aszerint, hogy az ún. ipari forradalomként ismert folyamat során kialakuló gyáripari termelés kiszolgálására hozták-e őket létre, vagy a gépek tömeges használatának kora előtt keletkeztek. Figyelmünket elsősorban az indusztrializáció korszakára fordítva megalapozottnak és körültekintőnek látszik az ipari építészet azon meghatározása, amely a technológia, az építészeti megjelenés, a környezettel való kapcsolat és a telepítés szempontjait együttesen veszi tekintetbe. E szerint megkülönböztethetjük: - az általában középület jellegű, de földfelszín alatti és feletti vonalszerű létesítményekkel kiegészített, a városon belüli közlekedés, hírközlés és közművek telephelyeiül szolgáló városi közüzemeket, - a csarnokrendszer köré szervezett, de középület jellegű főépületekkel ellátott, a könnyűipar, az elektronika, a finommechanika ágazatainak helyet adó elővárosi-külterületi üzemeket, - az ugyancsak csarnokrendszer köré szervezett, többféle jellegű és léptékű épülettel rendelkező, az energiatermelés, a vas- és acélipar, a szilikátipar környezetszennyező létesítményeit magukban foglaló zöldmezős ipartelepeket, - a közlekedés, hírközlés és az energiahálózat településközi műtárgyszerű létesítményeit, - a vegyipar kiegészítő épített elemekkel ellátott technológiai létesítményeit. Mindezekhez kapcsolódnak a mezőgazdaság ipari létesítményei, amelyek jellemzője többek között a településektől való elkülönítettség. E kategorizálásnak sem sikerült azonban egyrészt saját szempontjait következetesen évényesíteni, másrészt az ipari építészethez sorolható objektumok megőrzésre érdemes teljes állományát magában foglalnia, így nem történt meg a vegyipar településhez viszonyított meghatározása, s kimaradtak a telepítésükben a földrajzi tényezők által egyértelműen meghatározott bányák. Megjegyzendő az is, hogy a közlekedés nemcsak műtárgyszerű létesítményekkel rendelkezik, hanem állomások, raktárak formájában középület jellegű épületekkel is. De a legfontosabb hiányosság az, hogy a besorolás teljesen megfeledkezett a kolóniákról, avagy szándékosan nem tartotta épületeit az ipari építészet témakörébe tartozónak. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ipar makacsul ellenáll megőrzésre érdemes elemei külső szempontok alapján való meghatározásának, azaz nem állapítható meg telepítés, épületfajta és iparág - egy műemlékvédelemmel foglalkozó építész számára még oly természetesnek tűnő hármasa - között egyértelmű korreláció. Célraveze-