A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)
Előadások / Presentations - MEZŐS Tamás: Amit a német nyelvterületen Bodendenkmalschutz-nak neveznek
lyel, 1776-ban épületbe zárta a maradványokat, hogy így biztosíthassa fenmaradásukat. Németországban az általam ismert legkorábbi példa a Kr. utáni I. évszázad második évtizedéből származó hüfingeni (Brigobannis) therma 183l-re elkészült védó'épülete. Az építtető' Karl Egon von Fürstenberg a parasztoktól akarta megóvni a fürdő köveit. Építészetileg a legösszetettebb feladatot jelentik a romok fölé emelt véőépületek. Alapvetően két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy a.) az eredeti falak felhasználásával, felfalazott vagy akár fa, esetleg fém szerkezetű "lábakra" állított tető adja-e a védelmet; vagy b.) az eredeti falmaradványokat megkímélve, azoktól független alapfalakra állítjuk az épületet. Magyarországon is számos példát említhetünk mindkét típusból. A rómia kori emlékek védelmére épült a híres-neves balácai villagazdaság főépületének, vagy szintén Hajnóczi Gyulától a kővágószőlősi mauzóleum védó'épülete sorolható az első csoportba. Itt felfalazott kő pillérek szolgálnak a tető támaszául. Fa lábakon áll a százhalombatta-dunafüredi kis fürdő védőtetője. Az eredeti falaktól teljesen független szerkezet az óbudai Herkules-villa védőépülete, vagy Veszprémben a középkori Gizella-kápolna fölé emelt elegáns vasbeton héj (Erdei Ferenc munkája). Különösne nálunk, de Itáliában is akad példa arra, hogy a védőépület egyben az eredeti épület tömegformáját is megpróbálja felidézni. Ebben az esetben a modern épület tetőformája, párkánymagassága(i) hitelesen egyezik az elvi rekonstrukcióban meghatározott magassági méretekkel. Példa lehet a szicíliai Piazza Armerinaban bemutatott mozaikos villa, de ebbe a csoportba sorolható Hajnóczi kővágószőlősi védó'épülete is. Németországban az első csoportba tartozó védőépületek inkább a múlt század végén vagy a század elején születtek: mint Fließem-villaepületeben feltárt mozaikok védőtetője (1874), vagy a híres weinsbergi therma fölé emelt tető (1906). A mai, az eredeti falakra épített védőtetők inkább igénytelen szerelt fémszerkezetek: Mundelsheim-villa részletének védelme. Nagyobb számban készültek az elmúlt évtizedben olyan védőépületek, amelyek a rom egészét vagy részét teljes egészében magukba foglalják. Önálló építészeti alkotások, amelyekben a rom ideális körülmények közötti védelem mellett megmaradhat és a rendelkezésre álló területen a szükséges információs anyagok: rekonstrukciós ábrák, makettek, a területen talált képző- és/vagy iparművészeti alkotások, magyarázó szövegek is elhelyezhetők. Nem egy helyen közművelődési célra berendezett területrészek: oktatókabinet, vetítőterem, előadóterem, stb. is megtalálható az épületen belül (Walheim villa). A veszélyt az önálló építészeti akotás esetleg a romokat elnyomó, másodlagossá degradáló megjelenése rejt. Az Ahrweiler-Silberbergi villa nagyvonalú faszerkezetű védőépületének belső terébe lépve a fedélszerkezet vonja magára mindenek előtt a látogató figyelmét. Másodszorra a közlekedést megkönnyítő "híd"rendszer, majd mindezek után a fém hídszerkezetek alatt és mellett árválkodó, eljelentéktelenedett 50-60 cm magas falmaradványok árválkodnak az impozáns térben. Az információs anyagok és az installáció természetesen példaértékű. Még arra is volt lehetőség, hogy egy festett dongaboltozatos teret rekonstruáljanak és így közvetlen térélményt is adhat a bemutatás a látogatónak. Sikeresnek mondható Rottenburgban egy parkolóház földszintjén az alapozási munkák során előkerült városi latrina bemutatása. A vb. szerkezetű épület konstrukciójának változtatása nélkül, csupán bemutatástechnikai és belsőépítészeti megoldásokkal sikerült a funkciója miatt már önmagában is attrakciót jelentő maradványok bemutatása. Meggyőződésem szerint a leglátványosabb megoldást a német-francia határon álló bliesburck-reinheimi therma elegáns, ragasztott fatartós védó'épülete jelenti. Kívülről tömegben és építészeti megformálásában is lárványos alkotás, ugyanakkor a belső térben a hangsúly - természetesen és magától értetődően - a romokon és a látvány megértését segítő installáción van. A XVIII. században, amikor az itáliai utazások divatja kezdődött Piranesi Európa szerte ismert rajzainak épületeit keresték a "turisták". Goethe csalódottan állapította meg, hogy milyen kicsik a valóságban a