A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - ÁGOSTHÁZI László: Szántódpuszta, egy barokk mezőgazdasági nagyüzem

-1961. szeptember: elkészül a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) első, a terület értékeit feltáró dokumentációja - 1962-1963: különféle vizsgálatok és javaslatok kidolgozása történik a terület jövőbeni hasznosítására irányulóan -1964. április: elkészül a VÁTI első hasznosítási tanulmányterve -1970. június: a VÁTI második hasznosítási tanulmányterve -1971. május: az OMF határozata (11) a terület összesen 29 épületének és építményének védetté nyilvánításáról -1971. október: Szántódpuszta műemléki terület rekonstrukciós rendezési terve. (VÁTI dokumentáció) Megdöbbentő végigfutni gondolatban a felsorolt dátumokon: 11 év kellett ahhoz, hogy az első hivatalos helyszíni szemle - amelyen fenntartás nélküli egyetértés volt a megmentés szükségességéről - után elkészülhessen a tényleges helyreállítás átfogó „forgatókönyve", a rendezési terv. S ez alatt az idő alatt a puszta épületei sokáig karbantartatlanul tovább pusztultak a helyi termelőszövetkezet használatában, majd a SIOTUR őrizetében kiürítve várták sorsuk alakulását. Szívszorító látvány volt a sok széljárta, pusztuló, tetszhalott épület. Igaz, ez a látvány a 70-es évektől már a kedvezőbb jövő képét is kezdte mutatni. A rekonstrukciós rendezési terv végső fokon azt a szándékot igyekezett megfogalmazni, hogy a hajdani majorság épületegyüttese afféle kulturális örökségként a Balatonhoz kötődő idegenforgalom, kultúra, művészetek, néprajz, tudományos kutatások központja is legyen, s mindezzel az idegenforgalmat is sokoldalúan szolgálja. Természetesen szem előtt tartva a puszta műemléki védettségét, azt a követelményt, hogy az épületek helyreállítása-átalakítása csakis a műemlékvédelemben szokásos elvek tiszteletben tartásával történhet s környezetük arculatinak alakítása is e szellemben kell, hogy megvalósuljon. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindegyik épület helyreállítását falazatkutatás és részletes diagnosztikai vizsgálat előzte meg, amelynek eredményeit a tervezés során figyelembe vettük. A környezet kialakítást pedig úgy terveztük, hogy légvezeték (elektromos, telefon, stb.) nem készült, a közvilágítás oszlopai hagyományos faoszlopok, melyeken zománcernyős izzók világítanak, a csatornahálózat aknafedlapjai földtakarást kaptak. Ezt a szellemet szolgálta az is, hogy a közlekedőutakon burkolat nincsen s az utakat kétoldalt nyílt vízlevezető árok kíséri. Burkolat csak a helyreállított puszta korlátozás nélkül megközelíthető „központi terén" készült, impregnált fakorongokból. Az új funkcióhoz szükséges néhány új épület és építmény (portás és pénztár épület, nyári istállók, kerítések, sorompók, stb.) a terület összképéhez igazodó formákkal és anyagokból valósult meg. AZ ÉPÜLETEK, ÉPÍTMÉNYEK KORSZERŰSÍTÉSE Szántódpuszta egészének reanimálása és az új rendeltetés szolgálatába állítása nem volt megvalósítható épületeinek felújítása, korszerűsítése, kisebb-nagyobb mértékű belső átalakítása nélkül. E ténnyel mind a terület gazdája, mind a műemléki hatóság és természetesen a tervezők is tisztában voltak. Fogalmazható ez úgy is, hogy ez volt az „ára" annak, hogy a puszta 17.-18. századi épületei megmenthetőek legyenek. Ennek tudatában, de az együttes „szellemi kincseinek" megőrzési szándékával történt minden építészeti és környezetformálási beavatkozás (12). - Az alábbiakban néhány jellegzetes példa következik ebből a folyamatból. A hajdani cselédházak mindegyike - a régebben épültek csakúgy, mint az 1800-as évek közepén igényesen, boltozott helyiségekkel megépítettek - szinte kínálták a lehetőséget arra, hogy a hajdani lakásegységekben igényes apartmanokat lehessen kialakítani, A lakószobák tágas, barátságos, egyedi bútorzatú szállodai szobákká váltak, az egykori kamrák elég tágasak voltak ahhoz, hogy megfeleljenek fürdőszoba, gardrób, WC