A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Maire MATTINNEN: Alvar Aalto építészete (1898-1976)

za több léptéket ütköztet, az épület egyszerre monumentális és városias, ugyanakkor szerény és harmonizál a környező vidékkel. Egy megemelt, téglalap alakú központi udvar köré épült, amiről Aalto így ír: „A közigazgatási épületek és városházák esetében a belső udvar az ókori Kréta, Görögország, Róma óta a középkoron és a reneszánszon keresztül mindmáig megőrizte eredeti jelentőségét." (Paatero, 1998) A mennyezetet tagoló szerkezetek (rácsos tartók) érdekes díszítőelemek, Aalto pillangónak nevezte őket. „Pillangóim a mennyezetet és a tetőt is tartják, lehetővé téve, hogy a levegő szabadon áramoljék közöttük; nincsenek közbülső akadályok" magyarázza Aalto. A városháza teljes berendezését és megvilágítását is Aalto tervezte, Maija Heikinheimo belsőépítésszel együttműködve. Säynätsalo Aalto ötven éves vöröstégla korszakának kezdetét jelentette. Azért választotta ezt az anyagot, mert az környezetbarát, és szorosan kötődik a természethez. Aalto így indokolta az egyszerű építőanyagok használatát: „A tökéletesen egyszerű mindennapi anyagok megfelelő forma- és ritmusérzékkel való felhasználásával alkotni kifinomultat olyan építészeti cél, amelynek eléréséhez az egyszerűség művészetét kell elsajátítani." (Schlidt, Göran, Alvar Aalto The Mature Years. Rizziole International Publications Inc. New York 1991,158-159). A téglát a külső falakhoz, és a legfontosabb belső terek hangsúlyozására használta, ebből épült az előcsarnok padlója, a tanácsterembe vezető lépcsők és falak és maga a tanácsterem. Az építéshez szükséges 200 000 téglát speciális téglagyárból rendelték, ahol azokat Aalto utasításai szerint égették ki. Az épületnek betonváza van, csak a kitöltő falak vannak téglából. Minden helyi anyagokból készült, a munkát helyi iparosok és kis műhelyek végezték (Paatero, 1998). Villa Mairea (1938-39): Harry és Maire Gullichsen Aalto jóbarátai voltak, sok pénzük volt, és meg akarták, illetve tudták érteni Aaltót. Mindketten modern házat akartak építeni, amely a korszerű, utópisztikus életstílusról, a művészet megértéséről szól. Kivételes alkalom volt ez a kísérleti luxusház megtervezésére. Ez a mű tele van ötletekkel. Mondták már róla, hogy kubista kollázshoz hasonlít, hogy az egymáshoz fűzött elemekből álló halmaz népi motívumon alapul, hogy az alaprajz halra és halfejre emlékeztet. Azonban a Villa Mairea azon az elképzelésen alapul, hogy az emberiség, a természet és a művészet kölcsönösen mély harmóniában állnak egymással. Noormarkkuban épült meg, ott, ahol Maire Gullichsen nagyapja az Ahlström faüzemet megalapította. Az egész együttes a környezetből nő ki, természetközelsége tapintható. A Villa Maireát ellentétes témák alkotják: természet és kultúra, rusztikusság és urbánusság, primitív kunyhó és finom villa. Aalto tudatosan töri meg az épület struktúráját. Az anyaghasználatra és a kidolgozásra az esztétikai és technikai felfedezés öröme jellemző. Az épület és környezete - jellegzetes fenyő borította finn dombok közötti harmónia panteista természetfelfogást fejez ki. E természet-érzetet tovább növeli a szabálytalan medence a belső udvarban és a hozzákapcsolt, hagyományos módon épített borona szauna" (Kirmo Mikkola, 1985). A Villa Mairea barátságos, holisztikus épület. Minden részletéről külön tanulmányokat készített (Aalto archívumában 244 Villa Maireával kapcsolatos vázlat maradt fenn). Az elképzelések többször változtak. Az L betűre emlékeztető elrendezés bensőséges udvart biztosít a családi élethez, az erdő kellős közepén. Ebben Frank Lloyd Wright építészete, illetve a japán hagyományok elevenednek meg. (Különlegesek a belső lépcső előtt álló, eredetileg bambusz faoszlopok.) A világos festetlen fa és a fehér szín együttes használata hosszú hagyományt hozott létre a finn belső építészetben. A bejárati ajtó felett oszlopokra támaszkodó szabálytalan alakú előtető látható. A kanyarodó előszobából néhány lépcső vezet fel az épület központi terébe, a társalgóba, amit óriási kandalló ural. Az alagsorban társalgó, zeneszoba, könyvtárrész található, valamint szemben egyszerű étkező és konyhaszárny. A társalgó falai csaknem teljes egészükben üvegből vannak, a belső és a külső tér közötti kapocs nem szakad meg. A felső szinten hálószobák vannak. A homlokzatokon a teak, a lue, a pala és a tégla erőteljes kontrasztot képez. A hálószobák és a konyhaszámy külső falai egyszerűek, fehérek, míg a könyvtárszoba és a dolgozószoba falai hangsúlyozottabbak, fából és kőből készültek. A belső terek