A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Roland SILVA: Az UNESCO Srí Lanka-i kulturális háromszög projektje tizenöt év munkája

mellett hagyományos méréseket is végeznek, és az így kapott szinteket minden egyes négyzet esetében feljegyzik. Az adatfelvételi jegyzőkönyveknek szabvány méretűeknek kell lenniük, és azokról az adott helyszín irodáján való letétbe helyezésük után hamarosan másolatot készítenek. A könyvek, rajzok és minden fényképfelvétel másolatát a Központi Irodán kell őrizni, annak érdekében, hogy az adatok véletlenül se sérülhessenek. Az adatokat kartotékolják is, hogy számítógépre vihetőek legyenek. E munkaszabályok lefektetése után a régészek elkezdték frissen végzett munkatársaik kiképzését. Az első három hónap során egyik helyszínen sem vettek fel munkásokat, az ásatás minden mozzanatát, a leletek feljegyzését, sőt még a meddő talajt eltávolítását is a friss diplomásoknak kellett elvégezniük. Az egyes helyszíneken talált speciális leleteket a helyben felállított mini laboratóriumba, illetve ha azok különleges figyelmet igényelnek, az anuradhapurai Központi Műemlékvédelmi Laboratóriumba viszik. Kiállításukra a helyi múzeumban, raktározásukra a helyi tartalék gyűjteményben kerül sor, speciális kiállítási vagy más célra szóló engedély nélkül a leleteket a helyszínről eltávolítani nem szabad. A műemlékvédőket eredetileg építészként vagy felsőfokú műszaki szakemberként vették fel. A szándék az volt, hogy semmilyen régészetileg feltárt anyag ne maradjon hat hónapnál hosszabb ideig konzerválás nélkül. Ha közben beáll az esős évszak, a feltárt emlékeket le kell fedni, és meg kell védeni a monszuntól. A konzerválás általában téglából, kőből és fából épült emlékeket, illetve kivételes esetekben paticsból és lateritből (vörös agyag) készülteket érint. A konzerválásban az országban érvényes műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő módszereket, anyagokat és mixtúrákat alkalmazzák. Ezen előírások nemcsak megfelelnek a Velencei Chartának, de a helyi körülményeknek megfelelően részletesebbek is. Ami a szobrokat és falfestményeket érintő speciális konzerválást illeti, a kritikus helyeken külön e célra létrehozott, Sri Lanka-i és külföldi szakképzettségű team működött közre. Az ő dokumentálási módszerük különösen fejlett, és a falfestményrestaurátorok a kórházi „kórlap"-hoz hasonló nyilvántartást vezetnek a festett felületek minden egyes négyzetméteréről. Ami a régészeti és műemlékvédő munkatársak képzését illeti, a Központi Kulturális Alap két egyetemmel, a műemlékvédők tekintetében a moratuwai Műszaki Egyetemmel, a régészeket illetően pedig a Kelaniya Egyetemmel tárgyalt. A két egyetem által létrehozott posztgraduális képzést eredetileg a Központi Kulturális Alap finanszírozta, de a kezdetektől fogva az egyetemek is hozzájárulnak működtetésükhöz. A posztgraduális műemlékvédő-képzésben évente 15-en vehetnek részt, ők Master of Sciences képesítést kapnak, részvizsga és rész-diplomamunka alapján. A Posztgraduális Régészeti Intézet is hasonlóan működik. A diákok közül egyesek a doktorátusig folytatják tanulmányaikat, de vannak diploma előtt állók részére indított, illetve az újonnan érkezetteknek szóló bevezető jellegű rövid kurzusok is. Mindkét kurzus előadásait sajátos jelleggel mindig hétvégén tartják, így a terepen dolgozók is továbbképezhetik magukat, és magasabb beosztásba kerülhetnek. A terepen dolgozók előmenetele csak a tanulmányoktól és a teljesítménytől függ, az elbírálás során nagy hangsúlyt kap a gyakorlatban elvégzett munka. A Központi Kulturális Alap számos olyan intézkedést hozott., amelyek a terepen dolgozókat a tanulmányaik folytatására ösztönzik: pénteken és hétfőn elengedik őket a munkahelyükről, fizetik az útiköltségüket, és részleges ellátást biztosítanak számukra, ezáltal lehetővé téve a diákok számára, hogy tökéletesíthessék tudásukat. A vizsgák elvégzése után a Központi Kulturális Alap segítette a szakembereket régészeti, illetve műemlékvédelmi szakmai szervezeteik létrehozásában. E szakmai szervezetek épp úgy működnek, mint az orvosok, ügyvédek, könyvelők vagy mérnökök kamarái. Ami az UNESCO Sri Lanka-i Kulturális Háromszög Projektjének hat helyszínén foglalkoztatott vezető szakembereket, vagyis a főrégészeket és főműemlékeseket illeti, a Központi Kulturális Alap velük szerződést kötött, amely rögzíti az általuk nyújtott szolgáltatásokat és vállalt felelősséget. Szerződésük különlegessége az úgynevezett „guillotine-szabály". Ez a különleges záradék a műemlékek és együttesek értékes anyagának