A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - SZILASSY Zoltán: A kultúrtáj: a műemlékvédelem és természetvédelem határterülete

A KULTÚRTÁJAK OSZTÁLYOZÁSA Ha a természeti táj és kultúrtáj szerkezetét összehasonlítjuk, jelentős különbségeket találnunk. A kultúrtáj szerkezete gyakran egyenetlenebb vagy éppen homogénebb, mint a természeti tájé, és a közbülső szint gyakran hiányzik - bár nem lehet felállítani általános szabályt. A kultúrtájak több vonalas elemet tartalmaznak (pl. sövények) és tágasabb fedetlen területeket is egyben, int az eredeti táj (néha az ellenkezője is igaz). Szerte a világon feltehetőleg a kultúrtáj-típusok végtelen változatossága található, de valamennyi szigorúan struktúráit a helyi hagyományok és a fenntartható gazdálkodás szempontjainak megfelelően. A kultúrtájak az „ember és a természet együttes tevékenységének" eredményét képviselik. Illusztrálják az emberi társadalom és települések evolúcióját, bemutatva a természeti környezet által képviselt fizikai korlátozások és lehetőségek hatásait, és mind a belső, mind a külső folyamatos szociális, gazdasági és kulturális erők befolyásait. Általában kultúrtáj aink azzal jellemezhetők, hogy organikusan, az ember és a környezet közötti kölcsönhatás eredményeként fejlődtek és fejlődnek ki. A kölcsönhatás idejét és tartamát tekintve a kultúrtájak lehetnek modern vagy történelmi, továbbá folyamtos vagy fosszilis kultúrtájak. Némely kultúrtáj ezeréves folyamatos fejlődést tükröz, míg mások gyorsabban fejlődtek ki, akár néhányszor tíz esztendő leforgása alatt, például a megváltozott földhasználati vagy építési módok, esetleg mezőgazdasági technológia-váltás következtében. Megint más tájak látszólag egyfajta statikus állapotot, egy bizonyos történelmi kort vagy korszakváltozást tükröznek. A valóságban azonban a kultúrtájak sohasem statikusak, hanem dinamikusak, élők. A kölcsönhatás természetét és mibenlétét az időtényezőn túl számos más körülmény is meghatározhatja, beleértve a topográfiát, a vízrajzi viszonyokat, éghajlati feltételeket stb. A különböző technikai, szociális, gazdasági és politikai tényezők ugyancsak alapvetően hozzájárultak Európa kultúrtájainak alakulásához. Az emberi technika történetének példái jól láthatók pl. Hollandiában, a sok évszázada folytatott hidraulikai beavatkozások vagy a szélenergia hasznosításának következményeként (az idén lett a világörökség része a Kinderdijk-Elshuot-i malom rendszer). A gátak és szélmalmok Kelet-Európában is hasonlóképpen jellegzetes tájformáló elemek. De a hűbéri társadalom szociális, gazdasági és politikai erői is megalkották Európában a maguk egyedi, jellegzetes és összetéveszthetetlen kultúrtáj-típusait, amelyek kisebb-nagyobb változásokkal napjainkig fennmaradtak, (pl. Észak-nyugat Európa hatalmas nyílt területei, vagy az angol felvidék kőkerítések által kontúrozott legelői). Mindezek a tájak folyamatosak. A folyamatos táj tehát az, amely a hagyományos életmódhoz kötődő aktív szociális szerepét jelenleg is megtartja és amelynél az evolúció még folyamatban van. Egyidejűleg nyilvánvaló jelentős anyagi jelei vannak a múltbéli, folyamtos evolúciónak. A reliktum vagy fosszilis tájak azok, amelyeknél az evolúció a múlt egy bizonyos pontján véget ért, akár váratlanul, akár egy időszak alatt. Jellegzetes, megkülönböztethető jegyei ennek ellenére tárgyiasult formában, jól láthatók. A fosszilis vagy reliktum kultúrtájak kategória képviselői kevésbé elterjedtek, de jól ismertek: ilyen például Stonehenge az Egyesült Királyságban. Hasonlóképpen rendkívüli, fosszilis tájak maradtak fenn Cipruson, Délos szigetén és Európa más részein is. Léteznek továbbá ipari reliktum tájak is: pl. Goslar történelmi városának ipari műemlékei Németországban, amelyek ugyancsak a világörökség részei. Asszociatív kultúrtájak érdemesek lehetnek inkább a természeti elemekhez kötődő erőteljes vallási, művészeti vagy kulturális asszociációk, mint azok tárgyiasult bizonyítékai révén, amelyek esetleg jelentéktelenek vagy megsemmisültek. Az európai kultúrtájak közül a legkönnyebben azonosíthatók a világosan definiálható, az ember által terezett és alkotott tájak. Ez magában foglalja a kerkteket és parkokat, amelyeket esztétikai célokból alkottak és amelyek gyakran (bár nem mindig) vallási vagy más monumentális épületekhez, illetve együttesekhez kapcsolódnak (a műemlékvédelem korábban csak ezekkel foglalkozott).