Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ANDA Judit: A sárospataki Vörös torony helyreállítása

HELYREÁLLÍTÁS A hosszas előkészítés és a torony beállványozása után megindult a szinte egyidőben zajló kutatás, kőkeret kiemelés, építészeti helyreállítás. Bár minden műemléki helyreállításnál a munkák része helyszíni rögtönzés, hiszen a menetközben előkerült részletekre, előre nem látható problémákra, váratlan műszaki helyzetekre a helyszínen kell megoldást adni, esetünkben a Vörös torony helyreállításánál ez fokozott mértékben elmondható. Menet közben egyértelművé vált, hogy: - az ágyúterasz és lovagterem között feltárták az egykori védőfolyosó harmadik szintjének egy részletét, melynek bemutatása nemcsak az előkerült részletek (kőkeret, burkolat, vakolatba karcolt rajzolatok) miatt vált szükségessé, hanem azért is mivel ez a fajta védőfolyosó rendszerekkel kiépített torony hazánk építészettörténeti anyagában egyedülálló, továbbá azt igazolja, hogy a Vörös torony egységes koncepció szerint épült. A kőkeretek kiemelése során ugyancsak jelentős felfedezésre jutottak. Azok nagy része másodlagosan faragott keretek voltak, melyek hátsó - eddig a falazatban lévő - részein gazdag gótikus faragványok tűntek elő. Ugyancsak gótikus részletek voltak a műszaki szükségességből kiemelt egy-egy osztópárkányon és sarok-kváderen is. Mindez beigazolta azt a tényt, hogy a Vörös torony bár alsó szintjei korábban már álltak, mai alakját Perényi Péter idején a későreneszánszban nyerte el, falazatához, kőkereteihez pedig felhasználták a közelben fellelhető talán egykori ferences kolostor és templom kőanyagát. Máris megdőlt az eredeti helyreállítási kocnepció tervezett egységessége: hiszen - ki kellett emelni a tervezettnél jóval több osztópárkányt és sarokkvádcrt, amit azok építészettörténeti jelentősége indokolt, azokat pótolni kellett. A munka közben a restaurátorok, művészettörténészek és a tervező építész szempontjai többször ütköztek, hiszen nem lehetett következetesen megoldani az eredeti tervet, miszerint újonnan kialakított sarokkváderek, osztópárkányok csak a kiépített saroknál jelenjenek meg (jelezve ezzel a rekonstrukciót), több esetben kompromisszumot kellett kötni. - meg kellett oldani az ugyancsak menet közben előkerült ágyúterasz alatti védőfolyosó bemutatását, ami nemcsak komoly statikai problémát jelentett, - hiszen az egyik sarokrony teljes kiváltására kellett megnyugató megoldást találni (ezt végül bányászati módszerekkel erősítettük meg) - hanem műszakilag meg kellett oldani annak megközelítését és az ennek kapcsán lehetséges beázások kivédését. így készült végül a legfelső szint feljárati lépcsőjének zsindellyel történő fedése, a lejáró lépcső tolóajtóval történő zárása, a feltárt nyílások beüvegezése. BOKÁLYOS HÁZ HELYREÁLLÍTÁSA Ugyancsak több munkaközbeni módosítás történt a bokályos ház helyreállításánál, melyet az alábbiakban szeretnék részletesen ismertetni, mint a Vörös torony helyreállításának legizgalmasabb építészeti feladatát. Mint az előadásom első részében jeleztem, a termet I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna építette audientiás háznak. E korban az erdélyi fejedelmi paloták legdíszesebb termét nevezték így, itt tartották a jelentősebb fogadásokat, szertartásokat, ünnepségeket. a XVII. században a kor divatja szerint az audientiás házak pompáját gyakran török falburkoló csempékkel, ún. bokályokkal díszítették, (ez az a díszítő kedv, amivel nem sokkal később kínai porcelánokkal borították a reprezentatív helyiségek falait) Az első bokályos házat Bethlen Gábor 1623-ban építette Gyulafehérváron, a későbbiek 1623 és 1644 kö-