Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Herb SOVEL: A műemlékhelyreállítás és a hitelesség japán felfogása

köze, hogy ez az újjáépítési gyakorlat túl költséges. Az Ise szentély 20 évenkénti rituális újjáépítése kb. 20 millió dollárba kerül. Tehát gyakorlati okokból az emberek azt mondták, hogy ez már a múlté, egy helyen fogjuk csak életben tartani az országban. Az érdekes dolog az, hogy azt, ami itt történik, egészen mostanáig soha nem tekintették kulturális örökségnek. Ebben csak egyszerűen a vallási élet részét látták. Mostanában ez a tevékenység és az Ise szentély maga is egyre inkább a kulturális örökség részévé kezd válni és valószínűnek látszik, hogy az Ise szentélyt a közeljövőben Japán kulturális tulajdonává fogják jelölni, méghozzá megfoghatatlan kulturális örökséggé. A hangsúly azon lesz, hogy mit képvisel, nem a fizikai létén. Azt hiszem, a nyugati gondolkodás számára elég furcsa odamenni és megnézni egy megfoghatatlan kulturális tulajdont, amit megérinthető, látható, lefényképezhető, de amely a japánok számára nem kézzel fogható. A másik fő vonal a buddhizmus hatása, a buddhizmus megjelenése és 2000 éves fejlődése. E téren a hatások sokkal inkább felfoghatóak a nyugati gondolkodás számára, mert a fejlődés egy bizonyos fokig párhuzamos a kereszténység fejlődésével. Az elején megtalálhatjuk a Szent Világ, a szentek, Buddha tiszteletét. Néhány ponton látható, hogy kezdik tisztelni azokat a tárgyakat, melyek Buddhával hozhatók kapcsolatba és itt párhuzam figyelhető meg a keresztény relikviák, - Szent Kereszt - iránti tiszteiével. Végül pedig a művészeti tárgyak, festmények, tükrök, épületek, templomok tisztelete következett. Mindezek a tárgyak Buddhát ábrázolták és ahogy Buddha tisztelete nőtt, úgy nőtt a tárgyaké is. Japánban végül is a műemlékvédelem modern korszakában - mikor már a japánok kezdték elismerni a templomaikat, - nyilvánították ezeket kézzel fogható kulturális örökséggé. Kifejlesztették a kézzel fogható kulturális örökség ezen rendszerét, mely egy kicsit a Buddha iránti korai tiszteletből adódik. A rendszer azonban változik. Egyre többen kérdezik, hogy hogyan tudjuk elismerni a jellemzőket és behozni a mi rendszerünkbe a helyreállítás gyakorlatába. Japánban a jogi mechanizmusok eőször nagyon hasonlóak voltak a nyugati megközelítési módhoz. Eleinte még csak egyes épületeket, egyes helyeket jelöltek, amik a listára kerülhettek. A kulturális örökséget 120— 125 évvel ezelőtt említették először. Azután megnövekedett a törődés a műtárgyak, emlékművek iránt a századfordulón. 1990-re ismét kiszélesedett a figyelem és ráirányult a történelmi helyekre, szép helyekre, festői helyekre, a természeti örökség helyeire, ezekről speciális listák is készültek. Nagyjából így foglalható össze a japán műemlékek mibenléte és a műemlékvédelem érdekes sajátosságai.