Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - A műemlékhelyreállítások filozófiája Pódiumbeszélgetés – vezette: ROMÁN András

gyors munkába csúsztak pontatlanságok, nem egészen pontos meghatározások. Például a Velencei Karta szerint a történeti negyedekkel ugyanazon elvek szerint kell foglalkozni, mint az egyedi műemlékekkel. Ez igaz is, meg nem is. Igaz, mert bár a történeti együttes is műemlék, de több, mint a műemlék annyiban, hogy nagyon súlyos társadalmi összetevője is van, nem úgy, mint mondjuk egy romnak. Nyilvánvaló, hogy egy emberi lakhelyre, egy együttesre több, bizonyos tekintetben más követelmények érvényesek és ezt a Karta elnagyolja. Ezek a pontatlanságok ab ovo (kezdettől fogva) benne vannak, ezek nem elévülések, nem az idő haladta meg őket, ezek szerintem hibák. EGYETÉRT-E AZZAL, HOGY A SZAKSZERŰ HELYREÁLLÍTÁS FŐ KRITÉRIUMA A HITELESSÉG? Fejérdy Tamás: Határozottan állíthatom, hogy nem értek egyet, de hadd mondjak el valamit, ami jellemző a Velencei Karta tekintélyére. Ujabban a műemlékrestauráláson mindig számon kérték, hogy a restaurálás során végzett beavatkozások visszafordíthatok legyenek. Jelentem tisztelettel - ez a követelmény azonban, hiába mondják vagy gondolják - a Kartában nem szerepel. Tehát a Karta annyira tekintélyes, hogy szakmai elvárásainkat is úgy idézzük, mintha a Kartában volna. Tehát a Karta nagyszerű, hiszen hivatkozási alapot nyújt olyanra is, ami nincs benne. Tartsuk meg! Visszatérve a kérdésre én nagyon tartózkodnék attól, hogy ezt a fő kritérium dolgot a hitelességre rásüssem. Inkább azt mondanám, hogy szerintem rendkívül fontos egy műemlék restaurálásánál, helyreállításánál, hogy az hitelesen történjék. A hitelesség - ugyanis nagyon egyetértve Herb Stovel előadásában elmondottakkal - önmagában nagyon nehezen fogható fel úgy, mint érték. A hitelesség számomra inkább egyfajta eszköz, sőt inkább mérőeszköz - lakmuszpapír, indikátor - ami azt mutatja, hogy ami készült, az valóban igaz-e, helyes-e. Megfelel-e mindazoknak az értékmegőrző és fenntartó összefüggéseknek, amelyeket mi oly fontosnak tartunk. Ebben az összefüggésben valóban döntő a hitelesség. Lehet, hogy rosszul tudom, de nemcsak azért nem kapott definíciót a hitelesség a Velencei Kartában, mert annyira egyetértettek megfogalmazói, hogy hitelesen kell csinálni a dolgokat, hanem azért sem definiálták, mert egyetértés ide, egyetértés oda, nem olyan könnyű úgy megfogalmazni a definíciót, hogy azt mindenki elfogadja. Hadd utaljak ismét a narai konferencia egy momentumára. A nagyon aktív résztvevők jelentős százaléka arról tudósította a jelenlévőket, hogy az ő anyanyelvében ez a szó, hogy hitelesség, nem létezik. Nagyon sokan említették ezt, és nemcsak az iszlám kultúrájú országokból, mert ha jól emlékszem, a finn kolléga is erről beszélt. Tehát, hogy ne kerüljem meg egészen a válaszadást, miközben rendkívül fontosnak tartom a hitelességet, szeretném hangsúlyozni, hogy nem azt mondom, hogy az eredetiséget nem szabad összetéveszteni a hitelességgel, mert tökéletesen hiteles lehet egy helyreállítás, miközben alig használ eredeti szerkezeti anyagot. Kedvenc példám a luczerni híd, a Kápolna híd, ami leégett '93 nyarán és '94 nyarán már ismét használható volt eredeti formájában. Abszolút hiteles, tehát jól sikerült a műemlékhelyreállítás. A fő kritérium teljesült, de azért ez inkább rekonstrukció. Tehát a hitelesség fontos mérőeszköz, de annak, (elsősorban,) amit a műemlék restaurálás elér és bemutat, elsősorban igaznak kell lennie.