Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - SZEKÉR György: A beregdaróci református templom helyreállítása

mázott amelyek a hajó déli homlokzatán két in situ lévő, bár roncsolt állapotú ablakából valónak bizonyult. Ezeket az ablakokat az 1838-as átalakítás során, amikor a nyugati tornyot építették, s ezzel együtt az egész hajót mintegy 1,5 m-rel nyugat felé megtoldották, még nem alakították át, A hajó ablakai középkori formáinak pusztulása már az 186l-es tűzvészt követő helyreállítás során történt. A hajó délkeleti sarkán álló támpillérről bebizonyosodott, hogy másodlagos helyzetű, valamikor a XVIII. század elején épült hozzá. Szintén számos másodlagosan beépült faragott követ tartalmazott, amelyekről azonban kiderült, hogy nem köthetők a templomhoz, hanem az időközben szintén azonosított és a templomtól nem messze álló középkori udvarház részei, amiről ugyancsak szóltak középkori források, illetve XVII. századi forrásban is említettek három udvarházat: egy kőből épültet és két fából épültet. A déli kaput az 186l-es helyreállítás során megemelték, eredeti tulajdonképpen csak a szemöldökköve, mely szemöldökgyámos lezárású elszedett profilú. Maga a szár, a kapuszárnak a többi eleme másodlagosan felhasznált kőtöredék, többek között a baloldali szár egy középkori oltármenza részletének bizonyult. Az 1861 utáni helyreállítás során mindegyik ablaknál azt a metódust követték, hogy az egyik oldalon meghagyták a szárelemeket, és az egész ablakot kiszélesítették, így a másik oldalon elpusztultak a szárelemek, a csúcsíves záradék helyett egy egyszerű szegmens íves záradékkal zárták le az ablaknyílást és az ablakba egy faszerkezet került a korábbi kőosztású ablak helyett. Ennek a kőosztásnak a könyöklő kövön lévő csonkját is sikerült megfogni. A hajó ablakiról így lehetett tudni, hogy egy osztó sudár osztotta két mezőre. A mérmű töredékei mint ahogy már említettük, a déli kapu elfalazásából kerültek elő. A hajó délkeleti sarkán lévő támpillér utólagos voltára bizonyítékként szolgált, hogy a szintén faragott kő, egyszerű rézsűs képzésű lábazat befutott alá, illetve a túloldalán, a keleti oldalon jól látszódott az egész falsarok utólagos volta. A szentély ablakai egyszerűbbek voltak, oszlás nélküli csúcsíves lezárásúak. Az átalakítás szintén az 186l-estűzvész után történt. Kibontásra került az ablak, az in situ meglévő fali félosztónak a lefutása, amiből minden részletét jól lehetett rekonstruálni. Magának a középkori épületnek jellegzetessége volt, hogy a poligonális záródású szentély külső támpillér nélkül épült, sarkait igényesen kiképzett faragott kvádcrkövekkel alakították ki. Ez a fajta szentély kialakítás elég jellegzetes, analógiáit ha tekintjük, akkor a XIV. század második felére és a XV. század első felére tehető a magyarországi emlékanyagban. A történeti Magyarországon egy nagyívű analógia sornak az elemeit, ha említjük, Erdélyben Kolozsmonostornál fordul elő hasonló szentélyzárás, vagy mondjuk a nyugati határszélen Velemér templománál. De lehetne sorolni az emlékeket. Minden esetre a szentély, (mint később a kutatás, illetve már a faragott kőtöredékek alapján sejteni lehetett) boltozott volt, jellegzetes eleme a templomnak. A hajónak se voltak támpillére a keleti oldalon. A régészeti feltárás során a nyugati sarkokon kerültek elő átlós helyzetű támpilléreknek az alapozásai. Ezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert már a helyreállítás koncepciójának a kialakításakor elsődleges szempontnak tartottuk, hogy a templomnak ezt, a stilárisnak mondható jellegzetességét a lehetőségekhez mérten hangsúlyozzuk. A nyugati kapu kutatás előtti állapotában gazdag késő gótikus formát mutatott, csúcsíves lezárással, átmetsződő pálca- és körtetagozatokkal, aminek jellegzetessége az volt, hogy a záradékban a zárókövön ezek a tagozatok egymást áthatva, de nem a csúcsívnek megfelelően, hanem ahhoz inflexióval illeszkedően mintegy szamárhát-ív formában hatották át egymást. Stilárisan ez a kapu mindenképpen későbbinek tűnt a szentély részlet formáihoz és térformájához képest és itt némileg támpontot nyújtott nekünk a relatív kronológiához a levéltári kutatások során előkerült egyetlen középkori közvetett építési adat. A szomszédos, ma Ukrajna területére eső Beregdéda kapcsán, amikoris 1465-ben a dédai, addig leányegyház, Beregdarócnak leányegyháza, filiája volt, önállóvá vált, ehhez a kegyurak, az itten is birtokos daróciak a Daróci család hozzájárult azzal a feltétellel, hogy a dédaiak az épülő daróci templomhoz követ szállítanak. Ehhez az 1465-ös adathoz mindenképpen a kapu stiláris vonatkozásban kicsit korainak tűnt.