Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Ismini TRIANTI: Az athéni Akropolisz helyreállítása

rében bontották el. Miután leemelték őket, a földön derült ki, hogy a kazetták sokkal töredezettebbek és sérültebbek, mint az látható volt a bontás előtt. Amikor 1991-ben a nyugati csarnok mennyezetének védőrétegét eltávolították, megállapítható volt, hogy a cementből, mészből és horzsakőből álló réteg és a kőlapok között a középső réteg mészhabarcsból volt. A 26 kazettalap leszedése a nyugati csarnok tetejéről 1991 októberében történt ugyanolyan módszerrel, ahogyan a kazettalapokat eltávolították a keleti sztoáról. Minden, Balanos által helyreállított kazettalap különböző részdarabok kombinációja volt, melyek az esetek többségében nem tartoztak ugyanahhoz az eredeti laphoz. Néha új márványt használt, mint kitöltő elemet. Biztonsági okból a kiegészítő elemekbe Balanos négyzetes csatornákat faragott, melyekbe vasrudakat helyezett. Mindegyik rúd végét megfelelő szögben hajlították be, így azokat, azokba a hornyokba lehetett beakasztani, melyeket a csatornák végén vágtak. A rudak és a csatornafalak közötti hézagokat ólommal öntötték ki. A lapok többségénél kiegészítő megerősítéseket is használtak: a lapok tetején és hosszanti irányban H-gercndákat helyeztek el, erre csavarok segítségével függesztették fel a különböző részeket. Mindegyik csavarmenet mélyen behatolt a márványlapokba, néha 1,5 cm-re az alsó látható felületektől. A gerendák közötti függőleges lapok olyan rudakkal voltak összekötve, melyek hasonlóak azokhoz, melyeket a kazetták oldalainál használtak. Ráadásul közönséges cementet használtak ahhoz, hogy összekössék a különböző részeket. Ha úgy találták, hogy az összeszerelt darabok nem tartoznak egymáshoz, Balanos úgy döntött, hogy simára faragja és elegyengeti azokat a sérült felületeket, melyeket össze akart illeszteni. Ez a taktika a Balanos által felhasznált elemek azonosítását rendkívül nehézzé tette. A következő évben végezték el a két helyreállított gerenda szétszedését a Propylaia nyugati csarnokában. Balanos az elhasadt gerenda részek összeerősítésére hosszú, trapéz alakú csatornákat vágott a gerendák felületébe, melyekbe aztán H-gerendákat illesztett. Továbbá beültetett vasrudakkal egyfajta rendszert dolgozott ki a márványgerendák felfüggesztésére. A vasrudak körüli üreget a szerkezet és a csatornák falai között erős, cementhabarccsal töltötték ki. A propylaia középső épületének keleti párkányán két gerendát szétbontottak, hogy eltávolítsák a cementet és a rozsdás vasat. Ugyanabban az évben szétszedték a Balanos által helyreállított ion architrávot és a fejezetet. Az ion fejezetet azonnal műhelybe szállították, hogy védjék a környezetszennyeződés hatásaitól. A fejezetről habarcs öntvényt készítettek. Ugyanakkor a propylaia álló részeiről és a szétszórt építészeti elemekről a rendkívül eredményes tanulmány készült, amely lehetővé tette, hogy jobban megismerjük ezt a nagyszerű műemléket. Kb. 800, már a földön fekvő kazetta elemet és olyan elemeket, melyeket Balanos használt a helyreállításkor, ismét megvizsgáltak, ezáltal sok részt újra azonosítottak, mellyel lehetővé vált kb. 80 új kazetta helyreállítása. Sajnos, a központi épület anyagainak a vizsgálata azt bizonyította, hogy a felső szerkezet hiányzó anyagainak a legnagyobb részét valószínűleg már sohasem lehet megtalálni. Ezzel ellentétben az oldalszárnyak felső szerkezetének a legtöbb anyagát azonosították, ez alapján aztán pontosan rekonstruálták rajzban és modelleken a fa tetőszerkezetét és a mennyezeteket is. Ezen anyagok azonosítása most lehetővé teszi, hogy az oldalszárnyak felső szerkezetét teljesen újjá lehessen építeni - csak nagyon kevés - mintegy 10% új márvány felhasználásával. Az Athena Nike templom, melyet Callicrates építész épített i. e. 427 és 423 között, az Akropolis műemlékei között a legkisebb. Amphiprostyle négy-négy ion oszloppal a keleti a nyugati oldalon. A templomot a törökök rombolták le a velencei generális, Morosini támadása előtt. Az elemeket 1835-ben találták meg a török bástyába beépítve, a Nike templom talapzata és Agrippa szobrának alapja között. Az első helyreállítást Ross, Schaubert és Hansen tervezte és végezte el. A másodikat 1935-ben Balanos kezdte el és 1940-ben Orlandos fejezte be. Azonban a vaskötéseket nem távolították el, a fal- és párkány elemeket nem az eredeti helyre tették, mint az D. Giraud építész mélyreható tanulmánya bebizonyította.