Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - DEÁK Klára: Fában szú – falban víz. Műemlékek képzőművészeti részleteinek konzerválása és restaurálása

gás iránya megfordulhat és majd kifelé mutat - sőt ezt fokozni is lehet. A kápolna doboza körüli terek jól átszellőzővé tettük: felül huzatolt tető, alul huzatolt légkamra, balra a fűtött és szellőztetett nagypréposti palota irodái, jobbra a püspöki palota huzatolt folyosója. A kápolnában 1 évig párologatóval nedvesítettük a levegőt. A térre nyíló kapu kettős, a belső üveges ajtót zárva kell tartani. Egy év múlva elmúlt a sóvirág, a freskó magától letisztult, ecsettel hozzá se nyúltam. Két év boldog nyugalom. Nagy évfordulós kampány, bajor vendégeket is várunk, „mázolni kell a faszádokat!" Bádogos dolgozik a tetőn: szebbet, jobbat oda! Felhajtja a régi bádogot, de már fáradt, péntek délután: zivatar közeledik - még megázik az ember - a legközelebbi kocsmában kivárja az esőt. 1996. május elsején emberemlékezet óta nem látott felhőszakadás zúdult a védtelen boltozatokra. Egész küszködésem oda! Kikerülhetetlen a vakolatok pusztulása. Utolsó kétségbeesett kísérlet: A doboz elmélet, sőt már kipróbált gyakorlat, felfokozása. A kápolnát bezártuk és párásítottunk benne. „Nem hitt nekünk senki". A környező tereket pedig huzatossá tettük, a légmozgást felgyorsítottuk - ablakok megnyitásával, ventillátorral. A freskóval ellentétes fal oldalán a nagypréposti palota irodájában a kőfal fugáiba 20 cm mély, 2 cm átmérőjű furatokat készítettünk, megnövelve ezzel a fal fajlagos párolgó felszínét. A falra 3 hősugárzót irányítottunk és 3 hónapon át 2 órát fűtöttük, 2 órát kihagytunk nyitott ablakok mellett: ( És az eredmény: nem történt semmi. Egyébként túl azon, hogy ez a tanulságos munka másutt is alkalmazható elvek felismeréséhez vezetett, számomra erkölcsi konklúziót is hozott: Legjobb, ha a restaurátor észrevételen: - és ez általános szabály - szolgálni kell a művet 'nem szerényen', nem, hanem odaadással. Van egy perc - minden restaurátor ismeri - mikor a műalkotáson nem látszik semmi már -, sem hogy hibás volt, sem hogy kezeltük, csak egyszerűen van, mint volt. Néha, ahogy létrejött és néha mindazzal együtt ami történt vele - töredékcsen, hiányosan. Itt meg kell állni. A restaurátor legyen láthatatlan.