Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)
Előadások - DEÁK Klára: Fában szú – falban víz. Műemlékek képzőművészeti részleteinek konzerválása és restaurálása
DEÁK KLÁRA „FÁBAN SZÚ, FALBAN VÍZ" MŰEMLÉKEK KÉPZŐMŰVÉSZETI RÉSZLETEINEK KONZERVÁLÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA Az alcím egyben mottó is, mely köré munkám, tehát mondandóm is kerekedik. Valuch István egri kanonok úrtól kértem kölcsön a mottót, mert ennél pontosabban nem lehet kijelölni a kérdést, melyre megfelelni igyekszünk. Mint mondta:.ez az a gond, melyhez az egyház a műemléki szakembertói segítséget vár. Mi az amiben rág a szú és hol okoz gondot a víz? Jelen esetben a műemléki környezetben lévő műalkotás hordozójában, a fában és a falban. „Hordozó" - ez minden restaurátori értekezés kulcsszava. A hordozó maga a műalkotás - anyagi értelemben. A hordozó határozza meg a restaurálás műfaját, így lehet beszélni fa-, fém-, kő- restaurálásról és restaurátorról, a hordozó állapota határozza meg a műtárgy egészségét. Műalkotás készülhet fémből, fából, textilre, kőre, bőrből és bőrre. Japánban minden házban kijelölt helye van a műtárgynak, legyen anyaga fa, kő, kerámia, virág, vagy gyümölcs - kijelölt helye, azaz szakrális helye. Mert nézhetjük a kérdést a múltban, vagy a jelenben, fogalmazhatjuk hitünk szerint bárhogyan, végsó'soron mindenkinek be kell látnia a műalkotás meditációs objektum. Az alkotások nem múzeumok számára készültek és megtekintésüknek csak kényszerű módja a túristatömegben lökdösődve átélni azt a napi 30-40 lelki megrázkódtatást, amit egy-egy remekmű előtt kötelezően át kell élni. Ez a fajta mcditációs-falás úgy viszonylik az elmélyült műélvezet által nyújtott megismeréshez, mint a hamburger a karácsonyesti családi vacsorához. A Shinto, Isten létét 2 kővel megjelölt szakrális helyen, a hullámok meg-megtörő taraján, a mohára hulló 3 piros levélen fogja meg. A megjelölt tér eleven élményében. Eletünket épületek szervezik. Belépünk terükbe, emelkedünk, megfordulunk, lemerülünk, állunk, ülünk, fekszünk, írunk, olvasunk, álmodunk, születünk és meghalunk benne, - de néha megállunk, mert megállít valami, állj-1 parancsol, a szellemi történés: a kép, a szobor, egy rács, oltár, vagy épp egy csodálatos cédrus a firenzei San Marco szűk kolostorudvarában - így működik a művészet a megjelölt tér eleven élményében. Számunkra ezek a meditációs objektumok hordozzák múltunk, jelenünk, hagyományunk és látványukban újjászületünk. Az épület - esetünkben a műemléképület - az a hordozó, mely meghatározza restaurátori specialitásunkat: a műemléki restaurátor az épületet vizsgálja, konzerválását tervezi és szervezi. A műemlékvédelem nem foglalkozás, nem hivatal, nem munkahely - „becsület kérdése", mondta Genthon István. A szakfolyóiratok, a nemzetközi restaurátor intézetek, laboratóriumok és műtermek, restaurátor konferenciák a műtárgyak hordozójával foglalkoznak, mert a műnek, mint szellemi üzenetnek fenntartásához a hordozót kell konzerválni: a fém deformálódik, korrodeál, és bomlásával elpusztul festett felülete, vagy cizellált plasztikája. A textil szálai meglazulnak, a vászon elszakad, mozgásától pereg a festék, a papír törik,