Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)
Az ünnepélyes megnyitó köszöntői - ROMÁN András
ROMÁNANDRÁS Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim! 13 évvel ezelőtt, amikor jeles elődömtől, dr. Barcza Gézától, aki az Egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetemnek voltaképpen az alapító szervezője volt, átvettem a feladatot, elhatároztuk, hogy külföldi tapasztalatok alapján mindig legyen elnöke a Nyári Egyetemnek. Akik az elmúlt években itt voltak, emlékeznek Feld Istvánra, Kubinszky Mihályra és másokra, akik magas tudományos színvonalon, humorral, jókedvvel igazi egyéniségekként vezették a rendezvényt. 13 év után vettem egy mély lélegzetet és vállalkoztam arra, hogy egyszer én is eleget tegyek ennek a kihívásnak. A következő napokban ki fog derülni, hogy hogyan sikerül. Az idei témát különösen érdekesnek, fontosnak, aktuálisnak tartom. A műemlékvédelmen belül a műemlékek helyreállítása a leglátványosabb, a legösszetettebb, a leginkább tudományos megalapozottságot, műszaki tudást, ízlést, türelmet igénylő feladat. Nem tudom, hogy itt Egerben, Noszvajon mondtam-e már azt, amit egyszer egy ICOMOS rendezvényen egy brit előadótól tanultam, nevezetesen, hogy a műemlék helyreállításhoz öt dolog kell: fej, szív, kéz, pénz, és idő. Ez valóban így van és remélem, hogy a rendezvényen, az előadások nem fogják cáfolni ezt a frappáns megállapítást. Bizonyára nem fognak tudni minden kérdésre választ adni, de kíséreljük meg. Szeretném, ha minden előadás után jutna idő vitára és remélem, hogy élni is fognak a vitatkozás jogával és lehetőségével a műemlékhelyreállítás kérdéseiről, gondjairól. A műemlékvédelemben nincs helye a kizárólagosságnak. Nagyon örülök annak, hogy idén is sok országból jöttek a résztvevők és különösen örülök annak, hogy a kurzus lassan kezd hagyományossá válni abban a tekintetben is, hogy a szűkebb régiónk szakembereinek találkozóhelye, ahol románok, szlovákok, ukránok, szerbek, horvátok és magyarok vitathatják meg közös kulturális örökségük gondjait és ezt kiegészítik azok a szakemberek, akik a világ távolabbi országaiból jöttek hozzánk.