Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Gerhard GLASER: A drezdai Frauenkirche rekonstrukciója

hogy egy új darab készítése esetén modellként használható legyen. Az a veszély, melyet Fritz Schumacher az 1906-ban leégett hamburgi St. Michaelis templomnál észlelt, ennek az eljárásnak alapján a Frauenkirche esetében aligha fordulhat elő. ő akkor patetikusan figyelmeztetett: „... egy műnek a zenéjét nem az adja meg, amit centiméterenként össze lehet állítani, hanem ebben a nyers sémában az érző mester keze árulkodik a hatás varázsáról, amikor a részlet természetes nagyságát létrehozza. Es ha a kézírás mégoly hitelesnek is tűnik, a következő generáció már nem fogja a hamisított aláírást becsülni. Ha helyesen érzékel, nem fogja tisztelni a másolatot, ezt a tiszteletet nem lehet kikényszeríteni, ezt csak egy korszak valódi lehelete tudja megadni." Az ismét elpusztult templomot látván 1944-ben így írt: A Michaelis templomnak 1906-ban végzett történeti helyreállítását ma is elfogadnám, nemcsak arra való tekintettel, hogy a torony egy jelkép, hanem a belső tér kiképzése miatt is." Természetesen a műemlékvédőnek kötelessége, megjeleníteni az eredeti forma szubsztanciáját. Ez így történik a Frauenkirche esetében is annak segítségével, hogy felhasználják az eredeti faragott köveket, amelyek a kor leheleteként átlengik az új formát. Az új kövek ugyanabból a kőzetből, ugyanolyan felületi megmunkálással készülnek, ahogy hagyományosan ez történik Georg Bahr korától napjainkig. Németországban nem mindenhol ilyen szerencsés a helyzet. Eltekintve attól, hogy az eredeti kövek felhasználása csökkenti a költségeket, ezeket a köveket úgy kell kijavítani, ahogyan ez faragott kövek esetében kívánatos, az épület sorsát, mint a jogtalan erőszak következményét is láttatni kell, új formában kell, hogy figyelmeztessen szimbólumaként annak, hogy itt valami új születik. A Velencei Charta 11. cikkelye szerint ez a világörökség műemlékeivel kapcsolatban elsődleges feladat, minden korszak hozzájárulását műemlékként kell tisztelnünk. A templom történetében lényeges szakaszt képvisel összeomlása és romként játszott szerepe. Az utóbbi időben vita tárgyát képezte, hogy meddig menjünk el a figyelmeztetés és a vád kifejezésében, Úgy vélem, egy sebesült Fraucnkirchét mesterségcsen megformálni, az észak-nyugati lépcsőtorony és a kórus leválasztásával az újonnan keletkezett testről nemcsak az épület - mely egyetlen plasztikai egység - szellemével lenne ellentétes, hanem az erők elvezetését a homogén módon egymáshoz illesztett faragott kőszerkezetek által nemcsak hogy komolyan nehezítené, de az utókor arra is gondolhatna: Látjátok, ezt az ellenség tette. És pontosan ezt nem akarjuk. A sebhelyek meghagyásával állandóan emlékezni akarunk, de sebeket nem akarunk nyitva hagyni. Az újjáépítés megbékélést jelent. Elfogadni, ami a rombolásban történt - például az észak-nyugati lépcsőtorony koronapárkányánál a lezuhant párkánydarabot esetleg a nyugati portál előtt otthagyni, az oltárt nem teljesen felújítani - erről még tanácskozni kell. Ez is egy műemlékvédelmi kérdés. Az építmény alapterülete 45 négyzetméter, a külső kupolaátmérő 25 méter, a kereszttel együtt számított magassága nem is olyan nagy, 95 méter, mégis monumentális ékkőként jelenik meg a városképben. „A kupola az alaptól fölig egyetlen kőnek tűnik - ahogyan ezt Bahr a tanácsnak írt levelében írja - mintha lebeg. ne a város fölött. Természetesen ez a művészi megjelenés fontos műemléki érték. Ezt városképi hatásában, plasztikai minőségében, részleteiben is a maga kőszerkezetével visszanyerni most már műemléki feladat, annál is inkább, mivel a köztudatban már teljesen benne van az újjáépítés gondolata. Építészeti megjelenése teljesen elválaszthatatlan szerkezeti lényegétől. Vizsgáljuk meg a környezetét, a tanács ácsmesterének épületét. Egy homorúan felfutó manzárdtető van itt magas ablakokkal, ahogyan azt a Neumarkton baloldalt a templom előtti házon láthatjuk. A felső tető erősen kiképzett párkány felett magasodik, elérve a kupolát ismét tetőablakok jönnek, melyek olyanok, mint a szomszédos felsőtetők. A kupola kiterjedése szabályszerűen megkívánja az alsó, pótlólagos padlásablak-sort. Ebből az alapképből fejleszthette ki Bahr a formát és a szerkezetet, felhasználva más kupolákkal kapcsolatos elméleti ismereteit és ennek alapján vezette le az erőket is, az oszlopok és a merevítők segítségével. Technikai szempontból is különleges műemlék, amelynek kupolaszerkezete nem rendelkezik külön tetővel, és amilyenre eddig még nem volt példa. Ugyancsak műemlékvédelmi feladat, hogy ezt a szerkezeli megjelenést a maga alapvető szellemében tudjuk közvetíteni az utókor