XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - A XX. század építészeti örökségének számbavétele és védelme Belgiumban, főként Flandriában

építészetben és De Haan és De Panne új településein pl. ahol ismét a modernista munkák kisebbséget alkotnak. A modernista építészek, a helyi hatóságok és a királyi bizottság rekonstrukcióról vallott nézeteinek összeütközése az I. világháború után a regionalistáknak kedvezett és a jó öreg stílus visszaállításának a híveinek, Ypres város és terület tanulmányozott vidékén a modernista épületek és együttesek nagyon kivételesen bukkantak csak fel, a helyiek szinte rosszul fogadták őket, mert inkább tetszettek nekik a „régi idők elképzelései". Azonban ezeket a kivételeket védelem alá helyezték a jegyzékben mint jelentős történelmi alkotásokat a regionális mozgalom képviselőivel együtt. Az új építészeti örökség védelme A 20. sz. építészeti örökségéről összegyűjtött dokumentáció lehetővé tette, hogy a legértékesebb épületeket és együtteseket fokozatosan védelem alá vegyük. Az alapelv az volt, hogy a terület publikációja után elinduljon a folyamat. Különböző okok miatt, többek között az illetékes minisztérium visszautasítása, a királyi bizottság hezitálása vagy a helyi hatóságok és emberek ellenállása miatt ez nem mindig volt lehetséges. Mint már említettem, néhány kiválasztott épületnek sokáig kellett arra várni, hogy jegyzékbe és hivatalos védelem alá kerüljön. Mindazonáltal a fiatal építészeti örökség iránti hozzáállás pozitívan fejlődik, még sok népszerűsítésre van szükség. Figyelembe kell venni sürgős eseteket és prioritásokat és ennek az építészetnek a technikai és formai sebezhetőségét. A sors iróniája, hogy 1981-ben hivatalos védelem alá került Antwerpen első (és a kontinensen is első) felhőkarcolója (1929) — melyet nagyon kritizáltak akkoriban a királyi tanácsban. Többé-kevésbé ugyanez történt Henry Van de Velde furcsa egyetemi könyvtárával (1935) és annak kritizált „könyvtornyával", mely 1992-ben műemlék lett. Antwerpenben le Corbusier Guiette háza már 1978-ban védett lett, de karbantartása és restaurálása a megváltozott városi környezethez illően csak évekkel később történt meg. Más egyéni épületek a lejegyzett területeken ugyanígy jártak és eléggé biztonságban vannak, míg fizikai állapotuk megfelelő és funkciójuk van. Néhány esetben a bontást törölték el a hivatalos védelem miatt, amely próbált segíteni az újrahasznosítási és restaurációs folyamatban is. Érdekes, hogy az említett Flamand dekrétumnak köszönhetően lehetőség volt olyan, a város fejlődése szempontjából érdekes, az adott korban vegyes építészeti stílusú területeket is védeni. Tehát pl. a 19. sz. vége 20. sz. elejéről származó Zurenburg negyed Kentverpenben 1980-ban lett műemléki terület, 1984-ben 190 műemléket tartottak itt számon. A kertváros, mint pl. Antwerpen Unitas negyede, Van Steenbergen tervezésében 1982-ben került jegyzékbe Gentben az állomás negyedben egyedülálló házak és az oda kapcsolódó „Milliók negyedének" hívott lakótelep (mivel az 1913-as fenti Világkiállítás helyén épült) 1004—95-ben került hivatalos védelem alá, részben műemlékké és műemléki területté is nyilvánították. Érdekes eset De Panne legrégebbi tenger-parti település, melyet a 70-es évek végén vettek a jegyzékbe és aztán hivatalos védelem alá javasoltak. Akkor az illetékes miniszter ezt politikai öngyilkosságnak nevezte, mivel a területe erős spekulatív nyomás alatt állott. Ismét benyújtották a javaslatot és el is fogadták sokkal később, 1995-ben, amikor az általános légkör és az önkormányzat és a tulajdonosok hozzáállása pozitív volt és a település egyfajta öngenerálódáson is átment.