XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Nagy Gergely: A Wekerle-telep, avagy a századforduló ideális városa, a kertváros

NAGY GERGELY A WEKERLE-TELEP, avagy A SZÁZADFORDULÓ IDEÁLIS VÁROSA, A KERTVÁROS A reneszánsz építészeinek elméleti munkái között jelentős szerephez jutott a városépítészet is. Megfogalmazták a várossal szemben támasztott követelményeket, ezeket vetették össze a gyakorlati kérdésekkel. A tökéletes formára való törekvés, a kor haditechnikai színvonalának megfelelő, legjobbnak vélt védelmi rendszer együttesen határozta meg az elképzelt formákat. Egységes, újonnan telepített városokban gondolkodtak. Tervrajzokon maradt fenn, hogy milyen szerepet szántak egy főtérnek, hogyan telepítették az épületeket, az úthálózat milyen szerkezeti rendet alkot a városon belül, hogyan kapcsolódik a védelmi rendszer alkotta formához. Teljes városi egységben gondolkodtak. Nem véletlen, hogy már abban a korban is csak elvétve adódott olyan építési feladat, hogy egy hagyományok nélküli új város megvalósuljon. Palmanova 1593—1599 között épült, Scamozzi közreműködésével. Kilencszög alakú síkvidéki település, geometrikus pontosságú gyűrűs sugaras utcaszerkezettel. Talán itt látszik megépítve is a legpontosabban az a törekvés, ami a reneszánsz ideális városának tervezőit ösztönözte. Az ideális városi szemlélet két és fél évszázad után éledt újjá Ebenezer Howard gondolatai alapján, aki a kertváros elvi alapjait vetette meg. Már más korban, más igényeknek kellett megfelelnie a városnak. Ez az elméleti munka a XX. század elejére valóságos mozgalmat indított, Európa, Amerika országaiban lett vezérelv több ekkor épített lakótelep tervezésekor. A XIX. sz. végén az ipari fellendüléssel egyidőben új építészeti, városépítészeti feladatokra kellett a legkedvezőbb megoldást megtalálni. A koncentrálódó ipari területeken egyre több munkást kellett foglalkoztatni. A környező településeken nem volt megfelelő munkaerő. A gépesítés mellett a szakképzettség is egyre megbecsültebb értékké vált. A gyáros és a munkás kapcsolatának alakulása, a felismert közös érdekeltségi rendszer indította el azt a fejlődési folyamatot, amely elvezetett a legridegebb bányavárosoktól a howardi gondolat építészeti kialakulásáig. A telepítendő, vagy a szaktudása miatt megtartandó szakmunkások „megkötésére" egyre teljesebb életformát szolgáló lakásokat kellett építeni. Később már a kapcsolódó intézmények köre is szélesedett, majd a család minden tagját szolgáló közintézményhálózattal egészítették ki a programot. Az óvodától a templomig, a könyvtáraktól, a népfürdőig minden az idetelepítettek ellátását és kényelmét kellett szolgálja. A lakások kialakításánál keresték, hogy a korlátozott megélhetési lehetőségek miatt a mezőgazdaságból az iparba kényszerült munkás és családja hagyományainak megfelelő életfeltételek közé juthasson. Ezért volt fontos a lakásokhoz kapcsolódó kiskert, ahol mezőgazdasági termelésre ösztönözték a családokat. Ez a lehetőség a megélhetését is segítette. Rang volt a kertvárosban lakni. A sűrű városi körülményekhez képest lényegesen kedvezőbb életfeltételek alakultak ki ezeken a helyeken. Egy gyár, ipartelep, vagy akár az állam építette e telepeket, a lakosok mindenhol megbecsülték ezt a lehetőséget, a telep építtetői ugyanakor új ösztönző rendszert is alkalmazhattak. Ezért alakult ki, hogy a kertvárosok mindenhol zárt egységet alkottak, egyedi irányítási és fenntartási rendszer szerint működtek. Nem véletlen, hogy eze-