XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)
Előadások: - Bende Csaba: A XX. század építészet helyreállítási problémái
A kis híd egyedileg nem védett, a Városliget műemléki környezetének része. Egykor — a milleniumi FAV városligeti tó mellett felszínre bukó pályája felett ívelt át. A milleniumi FAV 1973. évi meghosszabbítása során a kis híd funkcióját vesztette, állapota siralmas volt. A híd megmentését végül a BKV oldotta meg. (Szerencsére szerepelt a vállalat vagyonleltárában.) A helyreállítás során az igen merész, ív középen mindössze 6 cm vtg. szerkezet megerősítését utófeszítéssel (sodronykábellel) oldották meg. A járószinten epoxibetonba ágyazott sodronyok felett bitumenes vízszigetelés készült, a híd mellvédkorlátját képező műkő elemek egy részét újra készítették. A margitszigeti Víztorony Az ismert, betoncsipkés víztorony — hosszú évek óta funkció nélkül — Zielinszky Szilárd vasbeton „költeménye 1 '. Az épület 1911-ben készült, átélte a világháborúkat. A szerkezet — karbantartás nélkül — a 50-es években pusztulni kezdett. A vb. oszlopokon a „vastakarás" csökkent, a szerkezeti vasak korróziója felgyorsult. A szabadon álló betonvasak korróziós duzzadása további betonrétegek lerepesztéséhez vezetett. A funkció nélküli víztorony helyreállítását végül alapítványi és fővárosi pénzből sikerült megvalósítani, ahol a korrózióvédelemhez szükséges speciális anyagok alkalmazására került sor. Pálmaház Az állatkerti Pálmaház a maga nemében, formai kialakításában egyedülálló acélszerkezet, az Állatkert Kós Károly—Zumecky féle átépítése idején épült. Az 1910-ben elkészült építmény tervezői Rade Károly és Ilsemann Keresztély voltak. A főhajó parabolikus íve, lépcsőzetesen csökkenő főhajója harmonikus tömegformát és egyedi megjelenést kölcsönzött a Pálmaháznak. Az Állatkert az 1970-es évek közepén évekig harcolt a lebontásáért. Három szakvélemény készült, hogy életveszélyes, sőt, hogy korábban — már építésekor — sem volt állékony, csoda, hogy áll. Ekkor — a hatáskört túllépve — mert nem védett egyedileg sőt, ma sem az — ellenszakvéleményt csináltattunk. Kiderült, hogy — 1. A szerkezet 9 évig állt üveg nélkül (1954-ben üvegezték újra), — 2. 1954-ben szakszerűtlenül bebetonozták a háromcsuklós ívtartó (a parabolikus tér) alsó csuklóit, ezért a szerkezet statikailag határozatlan lett, — 3. ezért a hőmozgás során — eltörtek az üvegek. A helyreállítás megindult, a legfontosabb munkákat elvégezték, a ház áll. (1978—80.) Azóta újra tatarozták (3 éve), üveg helyett műanyag burkolat készült. Elmondhatjuk, hogy az épületet sikerült megmenteni. A Nyugati pályaudvar Budapest egyik legszebb acélszerkezetű középülete, 120 éve épült az egykori indóház épülete fölött, a párizsi Eiffel iroda tervei szerint. Számos szakvélemény bizonyította, hogy az épület „nem állékony", sőt már építése idején sem volt az. (Nem felelt meg a mai szabvány és szabályzati előírásoknak!) A műemlék bontásához természetesen nem kaptak engedélyt, ekkor tervpályázat alapján sikerült a helyreállítás koncepcióját elfogadtatni. A terveket a nyertes pályázó (Dr. Sigray László, UVATERV) készítette el, az épület a MÁV és a főváros díszére ma is áll, felújítása bizonyítja a XX. sz.-i épületek speciális szerkezeti kérdéseinek sokrétűségét.
