XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Klein Rudolf: Építészet és identitás

2.2.3. A lechneriánus mozgalom (az 1920-as évek vége, 1930-ig) a Lechner Ödön Társaság keretein belül indult (1928) és nagyjából két szakaszra bontható: 2.2.3.1. nemzeti liberális; 2.2.3.2. népies. A lechneriánus mozgalom mérsékelt modernizmust hirdetett nemzeti keretek között. Jánszky Béla osztályozta az összes nemzeti törekvést a magyar építészetben egészen saját koráig, 1929-ig. Szorgalmazta a népies díszítés alkalmazását nagyobb épületeknél is. Vámos Ferenc viszont dogmatikusabb álláspontot képviselt a népi hagyományok átörökítése tekintetében. 2.2.4. A népi építészeti mozgalom (1933—44) Szociális megfontolásokból kiindulva a népi építészeti mozgalom elsősorban a falusi élet- és lakókörülmények javítását célozta, de nem annyira a modernizáció bevett sémáiból kiindulva, mint inkább a hagyományok továbbfejlesztésével. A mozgalom vezéralakjai abból indultak ki ugyanis, hogy a falusi nép a nemzeti szellem igazi továbbvivője. Ezért szociológusok, írók, muzikológusok és építészek vették útjukat a falvak irányába, hogy kutassanak és eredményeik felhasználásával megteremtsék az óhajtott kultúrideált. Legjelentősebb építész képviselője e mozgalomnak Granasztói Rihmer Pál. A mozgalom 11 éves fennállása során három szakaszra bontható: 2.2.4.1. Az eszmei szakasz (1933—1935) az elméleti alap megteremtését célozta és küzdelmeketjelentett a modernistákkal és a konzervatívokkal. Képviselők: Padányi Gulyás Jenő, Csaba Rezső, Vámos Ferenc. 2.2.4.2. A falusi építészet kutatása (1935—39) volt az első gyakorlati szakasz. Kostól és Thorockaytól eltérően nem a népi elemek gyűjtésére és reprezentatív épületeken való felhasználására összpontosult, hanem a falu számára ésszerű és könnyen alkalmazható megoldások elérésére. Képviselő Tóth Kálmán. 2.2.4.3. Építés a falusi nép számára (1939—44) szociális gondoskodásból indult ki. E mozgalom elfogadta a modernizmus egyes elveit, noha idegenkedetet az urbánus világ iránt. Az organikus közösségért lelkesedett. Képviselő: Csaba Rezső. 2.2.5. Modernizmus, az Új Építészet (a késő 1920-as évektől kezdődően) A magyarországi építészeti modernizmus nagyjából három irányzatra osztható. Mindhárom iránt ellenszenvvel viseltetett a hatalom és a szakma konzervatívabb beállítottságú részének jelentős hányada. 2.2.5.1. Az avantgárd csak elenyésző részét képezte a korabeli magyar építészetnek, dacolva az úgynevezett neo-barokk társadalom gondolkodásmódjával. Az avantgárd modern Magyarországon nem rendelkezett különleges ideológiával, hanem követte a Bauhaus és a CIAM elveit. Fő képviselői a Bauhausban nevelkedett Molnár Farkas valamint Fischer József és Kozma Lajos. 2.2.5.2. A kiegyensúlyozott vagy mérsékelt modernizmus széles pártfogói rétegre talált a városokban, különösen Budapesten. Az avantgárd egy lehűtött, kissé fólvizezett változatáról van itt szó, melyet enyhe klasszicizáló (egyesek szerint humanista) hajlama tett emészthetővé a liberális értelmiség (polgárság) számára. Az említett referenciaponttól (humanizmus) eltekintve a moder-