XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - A Helsinki Olimpiai Stadion újjáépítése 1991-94-ben

MAIJA KAI RAM 0 A HELSINKI OLIMPIAI STADION ÚJJÁÉPÍTÉSE 1991-94-BEN 1989 októberében az Európai Atlétikai Szövetség úgy határozott, hogy 1994-ben az Atlétikai Európa Bajnokságot Finnországban rendezik. A Helsinki Olimpiai Stadion lesz a fő helyszín. A döntés mögött az húzódott meg, hogy a stadiont a bajnokság előtt fel akarták újítani. Ez a döntés az Olimpiai Stadion teljes felújításának a folyamatát indította el, mely az 1930-as évek híres modernista építménye. A Helsinki Stadiont eredetileg 1934—38-ban építették és 1940-ben az olimpiára megnagyobbították. A stadion építése nagy nemzetközi kampány volt. Finnország fiatal állam volt, 1917-ben vált függetlenné. A fiatal ország egy modern, progresszív image-et akart. Mind az építészet, mind a sport az ennek eléréséért folytatott kampány eszköze volt. Sportolóink sikeresen szerepeltek az 1912-es stockholmi és 1920-as antwerpeni Olimpián. Nemzeti kampány kezdődött, hogy a függetlenség szimbólumaként egy szentélyt építsenek. Egy kétlépcsős építészeti pályázatot hirdettek 1932—33-ban és ezt Yrjö Lindegren és Toivo Jäntti építészek nyerték meg. A munkakiírás egyszerű volt: ,,A stadion betonból épüljön". A finn sportolók további sikereket értek el az 1920-as antwerpeni, az 1924-es párizsi és 1928-as amszterdami olimpián. Ez csak megnövelte azt az általános óhajt, hogy támogatni kell a stadion finanszírozását. Mindenféle termékeket: italokat, ruhaneműket, cigarettát, kenyeret, furnérlemez dolgokat, cipőket, édességeket árultak a stadion képével azért, hogy pénzt gyűjtsenek az építési munkákhoz. A stadion architektúrája és szerkezete avantgárd funkcionálista volt. A 72 m magas fehérre meszelt beton torony még mindig mindenhonnan látható Helsinkiben, jól jelezve a stadion helyét. Az ovális alaprajz és a vékony betonfal köti össze a tartópilléreket. A fő (nyugati) lelátót vékony betontető fedi, amit gomba fejezetű vékony vasoszlopok tartanak. Az egész öntött vasbetonból készült. Az építészek minden részletet alaposan megterveztek. Acél, üveg és fa voltak a kiegészítő anyagok, az alkalmazott színek pedig: fehér, kék, természetes betonszürke, és sötét fa-barna. Az egész szerkezet egy folyamatos rendszert képezett, mintegy a feszültségek szépségét hirdette. Az építési munkát az egész nemzet figyelemmel kísérte. A híres fényképész, Ross, a munkát naponta dokumentálta. Mikor Japán 1940-ben lemondta az olimpiai játékokat és helyette Finnországot választották az Olimpia rendezésére, az eredeti beton nézőteret ideiglenes fa lelátóval nagyobbították meg. Azonban az Olimpia meghiúsult a háború miatt. A stadion a háború idején megsérült, bár szerencsére nem súlyosan. A háború után 1952-ben Finnországot választották az 1948-as londoni Olimpia után. Ismét, újabb újjáépítési periódus következett, a tribünt kiegészítő beton szerkezettel nagyobbították meg, és egy új, ideiglenes fa lelátóval. Yrjö Lindegren, aki tehetséges és ügyes építész volt, a stadion építésének a kezdetétől egészen az Olimpiai időszakig a felelős építésze volt. Azonban 1952 őszén meghalt, és így a későbbi munkákat társa, Toivo Jäntti irányította. Az Olimpia után a fa toldalákot elbontották és a lelátó