XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Ferkai András: Hivatalos építészet a Horthy-korszakban

tűzfalakat tüntetett el, eklektikus vagy szecessziós homlokzatokat és tömegeket alakított át — alig, oly tökéletesen használta a helyi szintaxist. Budapesten külön bizottságot hoztak létre a főbb útvonalak összképének védelmére. Még a harmincas években is szokás volt, hogy a fontosabb városi terek térfalait előre megterveztették (leggyakrabban Wälder vagy Hültl professzorokkal) és az egyes telkekete beépítő építészeket kötelezték az egyenhomlokzat felhasználására. így született például a Kossuth tér vagy a Madách tér egységes térfala. III. A hivatalos építészet stílusának változása az 1930-as években A modern irányzat hívei Magyarországon 1928—32 között vívták meg harcukat a konzervatív szemlélettel. Először a családiházépítésben, a kereskedelmi- és ipari építészetben, majd a bérházépítésben győztek. A harmincas évek elején a modern szellem meghódította a legkonzervatívabb építtetőt, az egyházat is. Utolsóként a középületépítés területére tört be, talán azért, mert a modern építészet absztrakt formanyelve nem tűnt megfelelőnek a középülethez asszociált tartalmak kifejezésére, vagy még inkább azért, mert ezt a területet az egyetemi professzorok és állami főtisztviselők szűk csoportja monopolizálta. 1. A Modern Mozgalom beszűrődése az egyházművészetbe Az egyházművészet megújulását a XI. Pius pápa enciklikája nyomán alakult Egyházművészeti Hivatalnak, a felvilágosultabb egyházi köröknek és az olasz kapcsolatokat ápoló és az ösztöndíjas művészekből valóságos „római iskolát" toborzó Gerevich Tibor művészettörténész céltudatos művészetpolitikájának köszönhetjük. A „római iskola" ugyan főként a képzőművészet területén értelmezhető, de az építészetben is megfigyelhetünk olasz hatásokat, erősen Novecento-jellegű például a pasaréti templom (Rimanóczy, 1931—34), melynek építését a konzervatív körök — meghökkentő módon — a „szovjet stílus" vádjával akadályozták. A vele párhuzamosan épülő városmajori templom (Arkay Aladár és Bertalan, 1932—33) merészebb: kemény kubista tömegét csak a később épült árkádsor és campanile lágyítja. Belső terét a római iskolás művészek festményei, szobrai, üvegablakai díszítik. A harmincas évek modern templomait hol a romantikus hangvétel (Weichinger), hol a modern klasszicizmus monumentalitása (Körmendy) jellemzi. 2. A középületépítés megújulása A munkanélküliségtől fenyegetett magánépítészek a gazdasági válság éveiben zúdítottak össztüzet a közmunkákat kisajátító „nagyrablókra" és elérték, hogy a közvetlen megbízások rendszerét felváltsa a nyilvános pályázati rendszer. A fiatalabb generáció, informális szervezetekbe tömörülve és zsűritagokat delegálva szorította ki az idősebb „nagyrablókat" és juttatta megbízásokhoz tehetséges tagjait. A „Kisrablók" társasága (Rimanóczy, Janáky, Wanner, Dávid, Hidasi stb.) szembesült azzal a feladattal, hogyan lehet a középület lényegéhez tartozó monumentalitást modern eszközökkel elérni. Sokféle megoldással kísérleteztek. Az alaprajz szerkesztésében a funkcionalista elveket érvényesítették, de az épület tömegét és homlokzatait gyakran klasszikus arányrendszerrel szerkeszteteték.