XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Harrach Erzsébet: A XX. századi műemlékek és védelmük

A régmúlt anyagaiban éppúgy, mint a mai anyagok egy részében a térképek és tervek összefonódnak, bár műfajilag elválaszthatók ugyan, de tartalmi összefüggéseik miatt sokszor ez mégsem lehetséges. A térképek dolgával többet foglalkoztak, elsődlegességüket használati értékük adta (katonai, tulajdonjogi, gazdasági) s ezért azok hamar önálló gyűjteményekbe kerültek, míg a tervek nem jelentettek ilyen fontos közérdeket. A tervek leginkább a családi levéltárakban, esetleg az iratok mellett maradtak fenn. A XX. század még változatosabb képet mutat. A társadalmi, politikai változások a különböző földrészeken és országokban, a háborúk vagy forradalmak, a technika robbanásszerű átalakulása sehol sem múlt el nyomtalanul. Az építés, az építészet, illetve a beruházások növekedése vagy csökkenése a gazdasági változások érzékeny hőmérője volt régen és ma is az. E tények mellett a gyakorlati munkát megelőző szellemi termékeket, a kortárs terveket, a világon igen változóan kezelték és kezelik. A békésen lezáruló 19. század után az első világháborúig folytatódik az alkotás, a kivitel, a megőrzés rendje. Európa I. Világháború utáni átszabása után, ennek következtében, a hivatali struktúrák alapvető átalakulása sok mindent megbolygatott. A két világháború közötti időszak kiegyensúlyozottnak volt mondható, míg a század második fele nem múlt el nyugalomban. A háborúk után az élettér újjáteremtése volt mindenütt mindig a cél, a dokumentálás erősen alárendelt szerepet játszott. A gazdasági megerősödés után pedig, a mindig szebbre és jobbra való törekvés mellett törpült el a dokumentálás fontossága. Gondot okoz továbbá a források „értékelése". Az építészeti anyagokat, a kortárs terveket történelmi távlat híján nem tudjuk műemléki és nem műemléki csoportra bontani, így minden forráshely fontos. A különféle műemlékvédelmi szervezetek tervtárai természetesen ma már 20. századi anyagokat is tárolnak. A változatos névvel és céllal alapított gyűjtemények tehát csak úgy vizsgálhatók, hogy tartalmaznak-e terveket századunkra vonatkozóan. A továbbiakban kísérletet teszek a különböző „dokumentációs tárak" szerinti vizsgálat elvégzésére. A hagyományokból adódóan az országos, állami levéltárak áttekintésével kezdem. A Magyar Országos Levéltár (MOL) a Magyarországon 1525 és 1945 között működött központi kormányhatóságok, legfőbb bíróságok, azonkívül számos család, testület, intézmény, gazdasági szerv iratait, valamint nagy gyűjteményeket őriz. E mellett működött 1970-től a kilencvenes években történt egyesítésig az Új Magyar Központi Levéltár (UMKL). A MOL-ban a Tervtár önáló egységet képez, míg az UMKL-ban külön ilyen gyűjtemény nem volt. A tervtár a kormányhatósági és a családi fondokból kiemelt tervekből, illetve építészek hagyatékából és tervpályázati anyagokból áll.

2 20. századi forrásokat a hagyatékokban (Schickedanz Albert—

Herzog Fülöp, Petz Samu stb.) és a tervpályázati anyagokban lelhetünk fel. Más fondokban az iratok mellett is rejtőznek még tervek.

3 Európa számos állami levéltárában hasonló módon különböző fondokban vannak szép számmal századunkra vonatkozó tervek.

4 A városi és megyei levéltárak képezhetik a következő vizsgálandó csoportot. Ezekben a levéltárakban Magyarországon az egész vizsgált időszakot átfogóan tárolnak terveket. A városi

5 és megyei fondokban a hatóságoknál összegyűlt engedélyezési tervanyag mellett az építészek, vállalatok, vállalkozók fondjaiban és a hagyatékokban is vannak számunkra érdekes források. Mennyiségük és minőségük változó és tükrözik a hivatali szervezetek átalakulását. A begyűjtési határidőknek csak részben felelnek meg, mert a hatósági munka során keletkezeiét és