Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Szabó Bálint: Várak és várkastélyok tartószerkezeti kérdései

SZABÓ BÁLINT A KASTÉLYOK TARTÓSZERKEZETÉNEK REHABILITÁCIÓJÁRÓL BEVEZETŐ A tartószerkezeti rehabilitáció előkészítése két, szemléletében alapvetően különböző részből áll: diagnosztikából és terápiából. A tartószerkezeti diagnosztika az épületek tartószerkezetének és — tartószerkezeti szempontból érdekes — környezetének megismerésével, illetve állapotának leírásával foglalkozik. A tartószerkezeti terápia a tartószerkezetek és környezetük átalakítása, biztosítja a rehabilitáció alapfeladatát, a tartószerkezetekkel szembeni elvárások szinten tartását. A következőkben bemutatom a rehabilitáció előkészítésének hét szakaszát és összefüggéseit részletezve az első szakaszt, a tartószerkezeti-felmérést, példaként választva a boncidai Bánffy kastély egy tartószerkezetileg jellegzetes szárnyát, a délnyugatit. A történeti tartószerkezetek műemlék épületeink jellegzetes részei. Természetes tehát, hogy rehabilitációjuk egyik alapvető célja a tartószerkezeteken keresztül közvetített építészeti örökség időálló átmentésének a biztosítása. A cél elérhető, ha a tartószerkezetek teherbíróképességét a megkívánt szinten tartjuk vagy — szükség esetén — arra a szintre emeljük. Más kérdés, hogy ma ,,a szintre emelés" a jellemző Kelet-közép Európában, egyenes következményeként annak, hogy 1945 és 1990 között ,,a szinten tartás" lényegében kiiktatódott (amint az a régió kommunista társadalmainak lényegéből adódott). A kastély tartószerkezeteinek rehabilitációja két, szemléletében alapvetően különböző részből áll: a diagnosztikából és a terápiából (1. számú ábra). A tartószerkezeti diagnosztika az épületek tartószerkezetének és — tartószerkezeti szempontból érdekes — környezetének megismerésével, illetve leírásával foglalkozik (lásd a 2., 3., 4. és 5. sz. ábrákat). A tartószerkezeti terápia a tartószerkezetek és környezeteik alakítását tekinti céljának, biztosítva a rehabilitáció alapfeladatát, a tartószerkezetekkel szembeni elvárások szinten tartását (a 6., 7. és 8. sz. ábra). 1. TARTÓSZERKEZETI DIAGNOSZTIKA A tartószerkezeti diagnosztika két — jól elhatárolható részből áll, a tartószerkezetek, illetve (tartószerkezeti szempontból érdekes környezetük vizsgálatából. Mindkét részt tér- és időföggvényként kell kezelni. Fontos, hogy a tartószerkezeti környezet a maga teljességében értelmeződjék; ezért tartószerkezet-környezeteként fogjuk fel: az épületszerkezettani részleteket (pl. a padlóburkolatot, a díszítőelemeket, a nyílászáró szerkezeteket);