Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Nagy Klára: Magyarországi erődök

Az első hat erőd mindegyike szabályos ötszög alakú, kb. 220x350 m nagyságú, a 7. szabálytalan ötszög alakú, mélysége kb. 200 m, szélessége kb. 240 m. A hét erődöt úgy építették, hogy védelmi feladatai mellett, támadás esetén ütegeivel segítse a szomszédos erődöket. Betörés esetén pedig önálló várként körvédelemre is alkalmas legyen. Az erődök közötti falszakasz közepén a sánctetőn ütegállásokat képeztek ki. A VIII., IX., X. és XI. erőd az előbbieknél jóval kisebb volt, téglából épültek, csak a nyílások keretei készültek kőből. Az erődök közötti falszakaszok is téglából épültek, vastagságuk 130 cm, sűrűn egymás mellé sorakozó lőrésekkel, földtöltés nem erősítette sem kívül, sem belül a falakat. A Nádor- és Vágvonal külső kerülete eléri a 6 km-t, a beépített területük, a védelmi vonallal együtt 120 000 m

2-t tesz ki. A Nádorvonal belső tere és a külvüág közötti összeköttetést védett kapuk biztosították. A kapuk közül a leghatalmasabb az I. sz. erődön át a Pozsonyi kapu, amely az erőd lebontása után ma is látható. Összesen 5 kapu volt, amelyeket külön védőművek védtek. 1.2.4. Vág-Dunai hídfőerőd (Waag-Brückenkopf) A hídfő fő feladata az Érsekújvár felől közeledő ellenség feltartóztatása volt. A palánk építése 1585-ben készült. 1661-ben lebontották, helyére újabb, erősebb palánkot építettek. A négyágú csillag alakú erőd, a DK-i és ÉNy-i oldalán épített 3-3 kisebb földerőddel együtt 1810-ben még állt. A XIX. sz. nagy erődépítési munkálatai során a DK-i utolsó kis erődöt lebontották, a többi ötöt — az eredeti alakjában meghagyott főerőddel együtt — megerősítették. Az erődláncot sáncsorral kötötték össze. 1.2.4. Csillagerőd (Donau-Brückenkopf) A komarom erődrendszernek az Öregvár után a legöregebb és legtöbb viszontagságot átélt tagjának építését 1555-ben határozták el. 1585-ben elkészült a mai Csillagerődhöz hasonló négyágú csillag alakú Szt. Péter palánk. A török harcokban a palánk állapota erősen megromlott, lebontoták, de a XVII. században újjáépítik. A török uralom megszűntével Komárom végvár jellege is megszűnik, az erőd gazdátlanná vált. Az 1848—1849-es szabadságharcban játszott újra fontos szerepet. A Csillagerődöt vagy Dunai hídfőt 1850—1870 között, már az új erődrendszer tagjaként kőből és tégglából építették újjá, a nyugati oldalán 3, a keleti oldalon 2 földerődjével együtt. Az erőd megtartotta eredeti négyágú csillag alakját. A mintegy 200x300 m oldalhosszúságúerőd sarkait olaszbástyák védték. — A bástyák belsejében, a boltozatos kazamatákban lövegállásokat építettek. — Az épületrészek tetejét vastag földréteg takarja. — Az egész erődöt széles, mély vizesárokkal vették körül. — Az árokból kitermelt földből az árok külső oldalán ellenlejtőt alakítottak ki, amely a vizesárok külső oldalánál érte le a legmagasabb pontját, így az erődfalat teljesen takarja. Az erőd belsejében kb. 1860-ban laktanyát építettek. A nyújtott nyolcszög alakú földszintes, donga- és keresztboltozat helyiségekkel rendelkező épület tetejét vastag földsánc védi. — Az épület észak felé nyitott, de körvédelemre is alkalmas. — Külső oldalán lőrések, valamint 3 árokbástya található.