Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Franz Bunzi: Burgenlandi várak

FRANZ BUNZL BURGENLANDI VÁRAK Már az Ausztria keleti részén elterjedő Burgenland neve is arra enged következtetni, hogy itt sok vár létezik, akkor is ha ez nem egészen helyes, mivel ez a név a régi megyenevekből ered: Pressburg, Wieselburg, Odenburg, Eisenburg, azok a megyék, melyek valaha részei voltak a mai Burgenlandnak. Ez a valamikor nyugat-magyarországi terület mely 1921-ben került Ausztriához a sok, még mindig fennmaradt várral, tükrözi a határközeli helyzetet de jelenlegi állapotukban bemutatja nekünk ezen műemlékek különböző fejlődését is. Ezen a palettán megtaláljuk a történelem korai szakaszából származó földváraktól, mint Purbachban és Burgban, a valamikori palánk erődítményeket pld. Leithaprodesdorfban a földsánccal megerősített megyevárat Lutzmansburgban egészen a lakótornyokig, a védelmet szolgáló tornyokig, ahogyan ez a mai Landsee romból felismerhető. Fontos várvonalnak kell viszont a mintegy 1190 óta létező „gyepűt" is tekinteni, azt a határvédelmet, amely határőrség által védte az ország biztonságát. Évszázadokon keresztül a várak nemcsak egy végső menedéket jelentettek háború esetén hanem gyakran a régió szellemi központjai is voltak. Miután Ferdinánd főherceget 1526-ban Magyarország királyává választották, ezek a várak ugyan határvédő szerepüket elveszítik, mégis a 16. és 17. századi védelemtechnikai fejlődés és az ismételt török támadások miatt, kiépítették ezeket és bástyákkal is megerősítették. A 17. sz. közepétől észlelhető a váraknak egy intenzívebb kiépítése, amelyek a biztonsági törekvések mellett a kényelmet is előtérbe helyezik és ezáltal úri rezidenciáká válnak. Mondanivalómban nem annyira az építészettörténeti aspektusra szeretnék kitérni — az elmúlt napokban erről ismételt információt kaptunk — hanem szeretném Önöknek, néhány példával bemutatni a fenntartás, karbantartás, megóvás problematikáját az osztrák műemlékvédelem szemszögéből nézve. Ha a látogató Strombach felől jön és Güssinghez közelít, nem tud a vár látványának varázsától szabadulni. Egy lapos területből kiemelkedő vulkánikus kúp tetején már messziről látható, lábánál pedig a város terül el. A város jellegét a vár erődítményei adják meg. A várterület hatalmas kiterjedését akkor érzékeljük ha felmegyünk a várhegyre, áthaladunk különböző kapukon és toronyépítményeken, eljutunk egy szabad területre és innen rálátunk a fellegvár palotájára, a 17. században átépített öregtoronnyal. Az eredeti erősítményt II. Géza kezdeményezésére mint favárat építették meg egy bencés kolostorral. Egyikből sem maradt semmiféle nyom mivel a gyepűrendszert egy kőépítmény vváltotta fel. így keletkezik Güssingben 1198-ban egy novum Castrum, egy létesítmény, melynek csupán a pincetérben, a fellegvár kőfalának déli részén léteznek még maradványai, melyek ezen építészeti periódusból származnak. „A lovagok" című kiállítás előkészületeinél, amelyet 1990-ben rendeztek a güssingi várban, közelebbről meg lehetett vizsgálni a vár építészeti fejlődését úgy, hogy az építési fázisok a 13. sz. első felében, a fellegvár átfogó kiépítése 1247-ben IV. Béla által — a tatárjárás után — jöttek létre. Következik egy további építkezés a 15. sz. II. felében, ahogyan azt Dr. Gerhard Seebach elemzése kimutatta: ebben a fázisban épül a palota déli traktusa, melyet egy újabb építési tevékenység összeköt a nyugati traktussal.