Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Josef Maier: Várhelyreállítások műszaki megoldásai Németországban

Magasan fekvő romfal lezárások bármilyen is legyen formai kiképzésük, nehezen tűrik a mi szélességi fokainkon előforduló szélsőséges hőmérsékleteket és a hőmérséklet ingadozásait. A hideg és a meleg gyors váltakozása és hatásainak kiküszöbölése végett és hogy ez a tényező, amely jelentősen előmozdítja a felső kő és a habarcs rétegek mállását, nagyon hatásos a felújított fallezárások növényekkel való beültetése: A legfelső kő és habarcs réteget, melyet újonnan építettek fel, vályúnak képezik ki. Egy 5-6 cm-es frissen felvitt habarcs ágyba gyeptéglákat helyeznek el, a növénnyel lefelé és a gyökerekkel felfelé, majd ezt benyomják a friss habarcsba. Erre ismét gyeptéglákat helyeznek a szokásos módon, így a kettős gyeptégla réteg egy biológiai párnát képez a falfelületeken. Az első gyeptégla réteg táptalajként szolgál a másodiknak. Az évek alatt megerősödött fű és száraz növényi párna egyrészt felfogja a hőmérsékleti ingadozásokat. Nyáron a nappali és éjjeli hőmérséklet között a különbség elérheti a 30 C°-ot, másrészt az eső az ilyen biológiailag működő fedőrétegekbe beivódik, akárcsak egy szivacsba anélkül, hogy az esővíz a külső falfelületeken lefolyna, oda behatolna és pusztulást okozna. Természetesen ilyen zöld növénnyel ellátott falakat csak abban az esetben lehet készíteni, ha ezek olyan helyen vannak, ahová a várlátogatók nem mehetnek közvetlenül és felügyelet nélkül. A fentemlített módszerek és lehetőségek, a romfalak biztonsága érdekében, műemléki konszenzuson alapulnak. A romokat történetiségükben a jelenlegi, ránkhagyott formában kell megőrizni és a jövő generációnak továbbadni, ezeket pillanatfelvételként rögzíteni és konzerválni. Emellett mindig adódnak majd konfliktusok is. A várrom barátok nem jelentéktelen része a romállomány minden felújítását és konzerválási változtatását szentségtörésnek tartja, a történeti anyag meggyalázásának, de a várromállomány nem csak muzeális tárgy, amelyet egy múzeumban biztonságban elhelyeznek, ez ki van téve az időjárásnak és veszélyezteti az elhasználódás a látogatottság és az esetleg benne folyó munka is. Ellentétben a muzeális tárgyakkal, ezeket többnyire használják. A használat és a benne folyó munka ellenére, a következő generáció is szeretné, ha rendelkezésére állna. Erkölcsi követelmény és kötelezettség, hogy szanálás és restaurálás által ezeket az utódoknak továbbadjuk. Viszont a változtatásokkal is meg kell alkudni, amelyek a megóvásuk érdekében szükségesek. Egy szanálás által megóvott romállomány a következő generációk számára értékesebb, mint egy emlékeztető, megmaradt rész, még akkor is, ha a rommaradvány még megvan és ennek egésze dokumentáló művekben látható. A szanálási intézkedések meghatározásánál minden esetben a helyi adottságokhoz kell alkalmazkodni. Tökéletesség és következetesség a romokkal kapcsolatos munkálatok esetében nem mindig a rendelkezésre álló pénz függvénye, hanem a mentalitás és a fenntartási akaraté. Nem szabad elhallgatni a történeti romok újraépítésének kérdőjeleit sem, de mi maradt volna meg napjainkig a hajdani Stolzenfels várának romjaiból, vagy Sooneck várából? A kiépítés nem csak a lepusztulást szüntette meg, hanem azt is, hogy lebontásával anyagot szerezzenek más építési célokra. Altenburg an der Nahe és a pfalzi Steinenschloss már a múlt század közepén elvesztették pazar staufi öregtornyukat, mert az ezekből származó kőanyagot új vasutak hídépítményeihez használták. Ilyen a történelembe beavatkozó ,,ha" és „de" példákat tucatszámra lehetne megnevezni, de ezért nem lehet elvitatni a konzerválási kötelezettség feladatától azt, hogy a romokat és a romfalazatokat a lehető legautentikusabban kell helyreállítani és állagukat a lehető leghatásosabban kell fenntartani és biztonságukat óvni.