Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Fejérdy Tamás: Műemlékvárak Magyarországon

FEJÉRDY TAMÁS MŰEMLÉKVÁRAK MAGYARORSZÁGON A műemlékvédelem kezdetei óta, amikor még csak igen-igen szűk körből kerültek ki a műemlékileg védett épületek, alkotások, a várakat és romjaikat már megtaláljuk a védelemre méltónak talált emlékek között. Ez természetesen következik magából a műemlékvédelmi gondolatból, illeteve az annak megszületésekor erőteljesen jelenlévő romantikus, a múlt és annak dokumentumai felé forduló szemléletből. Természetesen nagyon széleskörűen értelmezhetjük a „vár" fogalmat, ha ide gondoljuk besorolni mindazokat az építményeket, amelyek mint megerősített, védhető helyek az idők során kialakultak. Biztos vagyok abban, hogy a Nyári Egyetem programját végigkövetve e sokféleségből bőven kapnak a tisztelt hallgatók. Jómagam rövidnek szánt áttekintésemet a magyarországi várak műemléki helyreállításának helyzetéről, e helyzet alakulásáról szeretném leszűkíteni a szorosabban vett várak, várromok kérdésére. Nem foglalkozom tehát az egyébként szintén igen érdekes, és a még minden bizonnyal szintén még nagyon sok elvégzendő feladatot jelentő földvárak, illetve maradványaik csoportjával. Ugyancsak elhagyom a nagyon rokon, de mégis elkülöníthető emlékcsoportba sorolható városfalak kérdését, bár ez utóbbiakat egyes esetekben kétségtelenül alig lehet vár-szerű részeiktől elválasztani... Nem térnék ki továbbá az erődtemplomok karakterisztikusan elkülöníthető területére sem, igaz, ebből „valódi" nem is igen található ma Magyarország területén. A várak „műfeja" kiteljesedett, kései formájában minőségileg is valami mássá, erőddé változott. Bár éppen itt, Egerben is tanúi lehetünk annak, hogy a korábban meglévő előzményeket is erődítették. Magyarországon ennek szinte csak egyetlen igazi példáját találjuk, és ez a komáromi erődrendszerhez tartozó Monostori erőd. Ezt a típust — ritkaságán túl — azért sem tekinthetjük egy általános helyzetkép felvázolásánál hangsúlyosnak, mivel lényegében egyperiódusos létrejötte miatt igencsak eltér a várakra, várépítészetre inkább jellemző nőtt, fejlesztett jellegtől. A várkastélyok mutatják talán a legjobban ennek az evolúciónak a folyamatát, amely éppen esetünkben továbbmegy a korábbi, tisztán vagy elsősorban védelmi célú építkezésen, s a mindennapi veszélyek múltával a vár használatában a hangsúly eltolódik a reprezentáció és a kulturális események befogadása irányában. Ahogyan az Európa más országaiban is történt, az első magyarországi műemlékhelyreállítások közé tartozó néhány vár-helyreállítást is inkább e valaha volt reprezentatív funkció, illetve az annak keretéül szolgáló épület újraálmodása jelentette, illetve jelentette volna. Minden bizonnyal sokak által ismert a vajdahunyadi vár XIX. századi helyreállítási kísérletének meglehetősen változatosan alakult története. Talán azért érdemes mégis röviden felidézni, mert jellemzőnek tarthatjuk. Jellemzőnek mind a feladat — a — kiválasztása, mind pedig a tervezett és részben el is végzett munkák tekintetében. A helyreállítás közvetlen előzménye a vár 1854-ben történt leégése volt. Ezután kapta az első megbízást Friedrich Schmidt, majd tanítványa, Steindl Imre vette át a munkát. 1868—70 között