Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Sebestyén József: Szász és magyar erődtemplomok Erdélyben

SEBESTYÉN JÓZSEF SZÁSZ ÉS SZÉKELY ERŐDÍTETT TEMPLOMOK ERDÉLYBEN Elöljáróban el szeretném mondani, hogy előadásomban a szász falvak erdőtemplomai mellett a magyar-székely népesség lakta területek kevésbé közismert vártemplomait szeretném részletesebben bemutatni. A szász népességhez köthető emlékek szakirodalma igen gazdag. A magyar emlékanyagról szóló kevés és nehezen hozzáférhető közlemények mellett ezúttal, már az e témában nemrégen megjelent „Székelyföldi vártemplomok" c. könyv anyagára támaszkodhatom, melynek Kerny Teréziával együtt társszerzője vagyok. A könyv törzsanyagának, s a gazdag rajzi illusztrációknak szerzője Gyöngyössy János. A Magyar Királyság, s Erdőelve keleeti határainak védelmére a XI. század elején Biharból, s az ország számos más részéről az Aranyos vidékére, s az Olt-melléki Szászváros, Kézd, Orbó, Sebes környékére és tovább keletre telepített székelyeket feltehetően a XII. század közepétől, végétől tovább telepítették először a későbbi Háromszék, majd Csík és Udvarhelyszék területére. A székely és besenyő könnyűlovasság a numád kun és úz népek betörései ellen sikerrel vehette fel a harcot, de már a bizánci fenyegetéssel, a nehézlovassággal és páncélos gyalogsággal először 1166-ban támadó bizánci sereggel szemben tehetetlennek bizonyultak. A határvédelem erősítése érdekében, először II. Géza magyar király hívására érkeztek 1160 táján flandriai és rajna-vidéki vallonok, szászok, s telepedtek le azt követően Dél-Erdélyben, Szeben környékén, az Olt mentén, továbbá a Küküllők mentén, majd a XH. század utolsó, s a XIII. század első évtizedeiben újabb telepesek az észak-erdélyi Beszterce vidékén, s dél-keleten a Barcaságban. Ugyancsak a határok megerősített védelmét célozta 1211-ben a Német Lovagrend Barcaságba telepítése, ahonnan azonban a Magyar Királyság érdekeit sértő politikájuk, törekvéseik miatt a rendet II. András, seregével kiűzte. Az erdélyi német,,vendégek", későbbiekben egységesen szászok jogait, kiváltságait II. András 1224-ben az Andreanum néven ismert oklevelében erősítette meg a célból, hogy a Szászvárostól Barótig terjedő területen szász, s azon kívül székely, román és besenyő földek létesítésével az ott lakó népek egy jogi egységet képezzenek. Az adózásra vonatkozó kötelezettségeik mellett ugyanitt rögzítették, hogy a szászok szükség esetén személyesen ugyan nem kötelesek hadba szállni, de meghatározott számú katonából álló csapatot kell fegyverrel kiállítsanak. A székelyeknek, a részükre elismert nemesi szabadságjogok, az ezekből eredő adómentesség, s a közös földből való méltányos részesedés fejében a határok védelmét ellátva személyesen kellett katonáskodniuk, valamint fegyverzetükről, felszerelésükről gondoskodniuk. A már meglévő megyerendszertől független szász és székely székek közigazgatási rendszere, véglegesnek tekinthető határokkal a XIII. és a XIV. század végére alakult ki. A hatalmas pusztulással járó tatárjárás után alig másfélszáz évvel, a XIV. század végétől a Balkán felé terjeszkedő oszmán birodalom fenyegette a gyorsan fejlődő, gyarapodó ország déli vidékeit. Török csapatok először 1394-ben törtek be a dél-erdélyi Barcaságba, s a keresztes hadak 1396. évi nikápolyi csatavesztése után a török veszély hosszú időre állandósult. Ennek hatására kezdtek bele először a déli területek szász városainak