Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Román András: A városfalak a történeti városokban

vételtől eltekintve a városfallal övezett egykori történeti város a mainak csak egy nagyon kis (bár szinte mindig legfontosabb) része, világos, huogy a feladat itt a városméretű műemlékvédelem, a műemléki urbanisztika körébe tartozik. Olyan kapcsolódási pont, ahol műemlékesek városrendezők, urbanisták pedig műemlékesek nélkül nem tudnak eredményesen működni, ámbár az a legmegfelelőbb, ha ilyen szakmai szétválasztás nem is lenne. Ebben a tekintetben városfal és városfal között az a fő különbség, hogy mennyire rejtett vagy mennyire áll szabadon. Az első esetben a lehetőség szerinti kibontás, a láthatóság biztosítása, a másodikban az el- és beépítés megakadályozása a fő feladat. Mindez úgy, hogy a látványok feltárulása, a távlatak érzékelése ne legyen ellentétben a középkori várostól elvárható, ahhoz szorosan hozzátartozó arányoktól. Szűkösség és tágasság megválasztása: ez a középkori városok rehabilitációjának egyik fő minőségi kritériuma és éppen ez ellen vétenek a legtöbbet világszerte. A rejtetten meghúzódó városfal egyik legjellegzetesebb példája a pesti. A belváros térképére nézve azonnal fel lehet ismerni, hol húzódott-húzódik a XV. századi városfal, amelynek mindhárom kapuját a XVIII—XIX. század fordulója körül lebontották, a falakhoz viszont — mint az világszerte szokásos volt — hozzáragasztották a házakat. A három kapu közül a Váci helye ki van rajzolva a Váci utca burkolatában, a Hatvanira emléktábla utal az Astoria-aluljáróban s magam nagyon örülök a Korona szálló utcát átívelő, modern (vagy inkább posztmodern) kapuzatának, ami a Kecskeméti kapura utal (mármint annak, akinek vannak efféle ismeretei). Magukból a falakból jóformán semmi nem látszik, csupán apró szakaszok, nagy részüket lebontották, mások szerényen meghúzódnak egyes házfalakban, néhányat az udvarokban látni is lehet. így jelennek meg műemlék-táblák új házakon, humoristák és gúnyolódok meg-megújuló örömére. Bosszúságotjelentenek viszont lakóknak, önkormányzatnak, hiszen a fal címén (a magyar jog szerint) műemléki védettség vonatkozik az egész házra, ez pedig számos kötöttség forrása. A városfal nagyobb mértékű kibontása, bemutatása ma és még hosszú ideig nem reális elképzelés, hiszen a város ezen egyik legdrágább negyedében az üzleti igény inkább a mind nagyobb mértékű beépítést célozza. Sopron belvárosának városfala egyedi eset a magyar műemlékállományban. A három, párhuzamos övből álló fal teljes egészében római nyomvonalra és alapokra épült. Ilyen nincs több Magyarországon és világviszonylatban is kevés. Az ellipszis alakú falrendszernek (s így a városnak) mindössze két kapuja volt, ezek egy-egy térhez vezettek, ezek voltak a közuépkori város súlypontjai. A kapukat még lebontották, de a kisebb-nagyobb, félköríves bástyákkal tagolt fal jelentős, nagyobb része fennmaradt. A falon kívül, azt követően alakult ki az újkor kezdetétől az a körút, ami azóta is a város fő kereskedelmi útvonala, míg a falakon belüli belváros csendes lakónegyed (illetve századunkban az idegenforgalom fő célpontja). A városfalat kívül-belül úgy körbeépítették, hogy azt közterületről egészen a második világháborúig nem lehetett látni. 1945 februárjában a Sopront ért súlyos bombatámadás során leomlott a legnagyobb bástyát takaró ház, amely romjainak eltakarítása után a bástya egyszeriben a körút hangsúlyos elemévé vált. Hosszú ideig folyt a vita- beépítsék-e a foghíjat (hogy a körút hagyományos zártságát visszaállítsák), vagy hagyják meg a véletlenül lett fontos, szép elemet a városképben? A vita végére a pontot a 60-as évekbeli új beépítés tette. Nagyjából ekkor készült a soproni belváros műemléki rehabilitációs terve is, ami egy, a városfal-gyűrűt közel teljes hosszában kísérő sétány elképzelését tartalmazta, hogy gyönyörködni lehessen az impozáns fal látványában. A nagyszabású terv egyes elemei megvalósultak, mások azonban nem s noha újabb rendezési terv azóta se készült, a pesti városfalnál említett okoknál fogva kevés a valószínűsége annak, hogy valaha, vagy legalább is belátható időn belül, realizá-