Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Wolf Mária: Földvárak

ket, fenőkövet, vaskapcsot, valamint egy ép csontkorcsolyát is találtunk ebben az építési periódusban. Mindebből nyilvánvaló, hogy a sánc mindkét periódusának építéséhez egy korábbi település maradványait használták fel. A leletek többsége koraközépkori, legközelebbi analógiáikat a várbelsőben feltárt településen találtuk meg. Ennek a bordásnyakú eedény töredékének is a várbelsőben találtunk ép és töredékes párhuzamait is. Az előkerült leletek alapján úgy véljük, huogy a sánc mindkét építési periódusa a X. század végén, a XI. század elején épülhetett. A rekeszes szerkezetű sánc általánosan ismert a magyarországi földvár-építészetben. A sűrű rácsszerkezethez hasonlóval azonban mindez ideig nem találkoztunk. A várbelső 1987 óta folyó feltárása igen gazdag eredményt hozott. Egy X. századi település több objektumát sikerült feltárnunk. A település képe nagymértékben hasonlít az ország számos pontján feltárt kora Árpád kori települések képéhez. Kisméretű házakat, szabadonálló kemencéket találtunk. Földbe ásott házaknak az alapjait lehetett megfigyelni, sarkukban kőkemencével (?). Ez pedig egy szabadonálló kemence, benne mint látják, az ott maradt edények és lezuhanva valószínűleg a tetőgerendáit lehetett megfigyelni, amelky védte egy kissé ezt a kemencét. E település valamennyi objektuma leégett, vastag, vörösre égett agyagréteg és a tetőzet lezuhant gerendái fedték a házak és a kemencék eredeti helyükön maradt tárgyait. A települést elpusztító tűzvésznek köszönhetjük, hogy igen sok elszenesedett gabona magot találtunk, amelyek részint a kor, részint az életmód meghatározásában is nagy segítségünkre lehetnek. A leletek túlnyomó többségét alkotó kerámia anyag egy része a másodlagos tűzben erősen deformálódott. A kerámia anyag nagyrészt az általánosan ismert és elterjedt típusok közé tartozik. Van azonban néhány, a magyarországi anyagban igen kevéssé ismert darabunk is. Elsőként említhetjük a bordásnyaku edényeket. Az edénytípusok vitája során annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a Kárpát-medencében a magyarsággal jelenik meg és eredete annak őshazája felé mutat. A szaltovói edényművességben vannak párhuzamai az eddig ismeretlen Pitosz formájú edényünknek is. Ezt az edényt egyébként égett gabonamagvakkal telve találtuk meg egy leégett házban. A leégett objektumokban a kerámia leletekhez képest kis számban kerültek elő fémtárgyak: kések, birkanyíró olló, rövid kasza, sarló, szőlőmetsző kés, ösztöke. Az előkerült ékszerek: karperecek, gyűrűk, hajkarikák, ún. kettős csüngő egyszerű bronzból készültek, esetleg ónozottak, összetételükben egy X. századi ún. köznépi, tehát a magyarság szegényebb rétegeihez tartozó temetőnek az összetételéhez hasonlítanak. Itt egy egyszerű bronz karperec látható, és ez az ún. kettős csüngő, ami a X. századi női viseletet díszítette, az ing nyaka volt V-alakban kivágva és ekörül helyezkedtek el ezek a díszek. Egyik legértékesebb és érdekesebb lelete ásatásunknak ez a csont tárgy, amelyen a honfoglaló magyarság jellegzetes díszítő művészetének a Palmetta motívumnak egy virága látható. Ez egyébként egy tömlőnek a csontból készült szája volt, helyesebben ennek a töredéke. A legutóbbi ásatások során találtunk egy további nagyon szép csont tárgyat, egy zabla oldaltagot, amelyet ugyancsak Palmetta motívumokkal díszítettek a korabeli készítőink. A település egyedülálló jelentőségű lelete az a kőépület, amely várbelső északkeleti oldalán helyezkedik el. A kissé szabálytalan négyzet alakú 5x5 m-es nagyságú épület alapfalai 80 cm vastagok voltak és agyagba rakták őket. Az épület belsejét vörösre, helyenként szürkére kiégett agyag borította, s ebben a másodlagosan elhelyezkedő kövek is feküdtek. Az agyagréteg eltávolítása után a bolygatatlan altalajon 13 párhuzamosan elhelyezkedő, átlagban 10 cm széles elszenesedett deszkát találtunk. Ezek mindegyike a falak alá fut. Rendkívüli érdekes építési technikát figyelhettünk itt meg tehát; fa alapja volt a kő épületnek. Nyilvánvaló hasonló az építési módja